Kortárs művészet múzeumi gyűjteményekben [antikvár]

Az állami mecenatúra és a bortárs művészet szerteágazó kapcsolatrendszeréből e mostani kötet csak egy kisebb, de annál fontosabb részt jár körül. Múzeumaink soha nem voltak abban a helyzetben, hogy vásárlásaikat, a gyűjteményfejlesztést kizárólag saját forrásaikból fedezzék, rá voltak, s a mai napig rá vannak utalva a különböző csatornákon érkező állami támogatásra. E csatornák egyike az ún. minisztériumi vásárlási teret, melynek addigi - meglehetősen voluntarista jellegű - elosztási rendszere 1988-ban újult meg. Ettől kezdve a múzeumok szabadon, minden külső vagy felső nyomástól megszabadulva pályázhatták meg az általuk megszerezni kívánt műtárgyakat. Az elsősorban múzeumi szakemberekből, majd 1998-tól - a pártatlanság szempontjából tán támadhatatlanabbul - független művészettörténészekből álló kuratórium legfeljebb csak az aránytalanságokat igazította ki, s a rendelkezésre álló, növekvő, de az inflációs rátával s főként az igényekkel lépést nem tartó keret célszerű elosztására ügyelt. Bár az új szisztéma korántsem tudta és tudja az összes múzeumi kívánalmat kielégíteni, a múzeumok ettől kezdve kétségtelenül kevesebbet hivatkozhattak a magasabb hivatal szempontjaira, egyre nagyobb részt vállaltak a gyűjteményezés felelősségéből.