Bővebb ismertető
Részlet:"Iparművészeti, művészeti kiállításról lévén szó, indítsunk hát, költői képpel, mondjuk hasonlattal: mint egy dúsan terített asztal, mint egy ínyencségekkel megrakott tálca, olyan ez a kollekció: kerámiabőségtál. Átvitt értelemben. Mindenki megtalálhatja itt a neki tetszőt, oly nagy a változatosság. NO persze arra, hogy ne legyen azért túlságosan nagy a kavarodás, ne támadjon holmi kavalkád, vigyáz a művész, mondhatni: egy merész és átgondolt - és ezért bizonyos fokig váratlan - csapással rendet vág e hatalmas minimáltömegben. És így hirtelen felszínre bukkan valaminő rendszer, egységes szemlélet, platform, vélemény, prekoncepció - vagy koncepció - álruha öltöztetetten.A dolgok roppant összetett, és ezért világos is, mint a nap: az álruha az álruhát takarja. Művészettörténeti párhuzamokat keresve, s találva - az általánosság okán és fokán- felvethetnénk értekezésünk témájául a tétel: Thury Levente a nyolcvanas évek második felének anatómusa. Ismét csak képletesen: a testi mivolt és a pszichikai vonatkozások variátora és mediátora. Merthogy a miniatürizált Gólem egyfajta változáson esett át - utalhatunk a gimnáziumi tanagyagra, a mennyiségi (ez esetben méretbeni) változás esetén a minőségi átcsapás feltételezett elméletére hivatkozva -, merthogy keramikusunk keze alatt a Gólemból, a mitikus alakból, a lélek nélküli testből test nélküli lélek lett, vagy pontosabban - csavarintsunk egyet még a gondolatmeneten a tények felé - plasztikus lélek. És ez a lélek olyan hatalmas, hogy kicsi. Ugyanis Thury Levente figurái olyan morzsolgatni való zsebmonumentumok, amelyek a közösségi tartományok magánszféráiban verdesnek szárnyaikkal. Mobilizálhatók, hordozhatók, s nem terpeszkednek környezetünkre. Ha éppen terhesnek véljük jelenlétüket, otthon is felejthetjük őket."
Kovalovszky Márta művészettörténész (Budapest, 1939), 1963–2001 között a székesfehérvári István Király Múzeum munkatársaként számos modern és kortárs művészeti kiállítást rendezett. Kutatási területe a 19–20. századi szobrászat, a 20. századi magyar művészet, a kortárs magyar textilművészet, a nemzetközi művészkönyv műfaj. 1986-ban Munkácsy-díjat, 1991-ben Martyn Klára-díjat, 1998-ban Kovács Péterrel megosztott Széchenyi-díjat kapott.
Könyvei:
Szenes Zsuzsa (Képzőművészet Alap, 1976)
Bokros Birman Dezső (Corvina, 1982)
György Jovánovics (Velencei Biennálé, 1995);
Don Giovanni – Kalandozás a magyar művészet félmúltjában (Enciklopédia, 1998)
Ujházi Péter (Ma Kiadó, 2000)
A modern magyar festészet remekei (Corvina, 2005)
Mengyán András (Vince Kiadó, 2008)
Pinczehelyi Sándor (Pécs, 2010)
Harap utca 3. (Székesfehérvár, 2013)
Fürtös Ilona (Pécs, 2013)