Múzeumi tájékoztató 1987. június [antikvár]

Részlet:"Iparművészeti, művészeti kiállításról lévén szó, indítsunk hát, költői képpel, mondjuk hasonlattal: mint egy dúsan terített asztal, mint egy ínyencségekkel megrakott tálca, olyan ez a kollekció: kerámiabőségtál. Átvitt értelemben. Mindenki megtalálhatja itt a neki tetszőt, oly nagy a változatosság. NO persze arra, hogy ne legyen azért túlságosan nagy a kavarodás, ne támadjon holmi kavalkád, vigyáz a művész, mondhatni: egy merész és átgondolt - és ezért bizonyos fokig váratlan - csapással rendet vág e hatalmas minimáltömegben. És így hirtelen felszínre bukkan valaminő rendszer, egységes szemlélet, platform, vélemény, prekoncepció - vagy koncepció - álruha öltöztetetten.A dolgok roppant összetett, és ezért világos is, mint a nap: az álruha az álruhát takarja. Művészettörténeti párhuzamokat keresve, s találva - az általánosság okán és fokán- felvethetnénk értekezésünk témájául a tétel: Thury Levente a nyolcvanas évek második felének anatómusa. Ismét csak képletesen: a testi mivolt és a pszichikai vonatkozások variátora és mediátora. Merthogy a miniatürizált Gólem egyfajta változáson esett át - utalhatunk a gimnáziumi tanagyagra, a mennyiségi (ez esetben méretbeni) változás esetén a minőségi átcsapás feltételezett elméletére hivatkozva -, merthogy keramikusunk keze alatt a Gólemból, a mitikus alakból, a lélek nélküli testből test nélküli lélek lett, vagy pontosabban - csavarintsunk egyet még a gondolatmeneten a tények felé - plasztikus lélek. És ez a lélek olyan hatalmas, hogy kicsi. Ugyanis Thury Levente figurái olyan morzsolgatni való zsebmonumentumok, amelyek a közösségi tartományok magánszféráiban verdesnek szárnyaikkal. Mobilizálhatók, hordozhatók, s nem terpeszkednek környezetünkre. Ha éppen terhesnek véljük jelenlétüket, otthon is felejthetjük őket."