Népfőiskolák Magyarországon [antikvár]

Korszerű-e? Ha egy pillantást vetünk az észak-európai országok valamelyikének népfőiskoláira, rögtön világossá válik előttünk saját kultúraközvetítő rendszerünk alapvető ellentmondása. Nálunk az állampolgár kulturális beilleszkedését három - egymástól elkülönült - intézményrendszer hivatott segíteni. Az ismeretadás az oktatási rendszer, az iskola feladata; az egyéni érdeklődés kielégítése, az önfejlesztés lehetőségeinek megteremtése a közművelődésé; a személyiség lelki és közösségi nevelésére pedig különféle mozgalmak vállalkoznak. E képlet történelmi korszakok során át lényegében változatlan, markáns különbségek csak a mindhárom területre kiterjedni igyekvő uralkodó ideológiákban észlelhetők. E szomorú sajátosság a mindenkori államhatalom irányítási törekvésének erősségéből és a magyar civil társadalom fejlődésének nehézkességéből adódik. Ám épp az erős közegellenállás teszi fokozottan értékessé azokat a hazai törekvéseket, melyek különböző történelmi korszakokban a művelődés természetesebbé tételére irányultak. E törekvések mindenkori képviselői az emberi személyiséget szétdarabolhatatlan egésznek tekintik, s feladatukat abban látják, hogy segítség az egyéniségek kibontakozását s a kötődések létrejöttét. A legnemesebb polgári eszményeket megtestesítő nevelési modellre bukkantak Észak-Európában a "magyar ugar" feudális örökségét felszámolni igyekvő különféle hivatású álmodók és jobbítók.