Regnicolaris Levéltár [antikvár]

A "rendek levéltára" a feudalizmus korában kialakult levéltárak késői típusa. A rendiség életének utolsói védekező szakaszában alakult ki, a terjeszkedő fejedelmi abszolutizmussal szemben szorosabbra vont rendi szervezet jogi fegyvertáraként. E késői levéltártípus a legtöbb európai országban rövid életű volt, az abszolutizmus győzelmével a rendek levéltára általában elvesztette önállóságát, a központi hatalom kezébe került. Magyarországon azonban az "Archivum Regni" a régi Országos Levéltár - a speciális hazai fejlődésből kifolyóan - a feudális korszak végéig megőrizte önállóságát, sőt amikor a kiegyezés után végre sor kerülhetett nemzeti történeti levéltár felállítására, annak névadójává, s mintegy magjává lett, olyannyira, hogy az új Országos Levéltár a régi, rendi levéltárat tekintette a maga közvetlen elődjének, magát pedig a régi folytatójának. Ez ad a regnicolaris levéltárnak az Országos Levéltáron belül egészen különleges jelentőséget. Élete az új Országos Levéltár megalakulása (1874), után sem zárult le, anyaga még ezután is folyamatosan gyarapodott, a polgári korban létrejött, iratokkal, sőt egyes új fondokkal is.