Bővebb ismertető
A Kapisztrán Szent Jánosról Nevezett Ferences Rendtartomány 1950-ben, a gondviselő Isten akaratából, történelmi lehetőséget kapott, hogy az új, megváltozott körülmények között - fennállása során először - kizárólag nevelő-oktató munkát vállaljon, és így szolgálja Isten ügyét és munkálja a földi haza javát. Ez a vállalkozás egyszersmind esélyt adott arra is, hogy a ferences szerzetesi élet - ha korlátozott keretek között is - megmaradhasson ebben az országban.
A ferences atyák az emberi tudás és kultúra ismereteinek átadása közben megismertették növendékeikkel a vallásos igazságokat és közvetítették számukra a maradandó keresztény értékeket is. Úgy érezték, ezt az őket is próbára tevő feladatot azért kapták, hogy a rájuk bízottakkal Istent megismertessék, megszerettessék és ezáltal üdvözüljenek. Mindezt nemcsak szóval hirdették, hanem rájuk jellemző egyszerűséggel életükben is megmutatták.
Így lett a "ferences pedagógia" alapelve a gyakorlatiasság, az életszerűség.
A ferences iskola hivatása is az lett, amit a II. Vatikáni Zsinat később a katolikus iskola feladatául megjelölt:
"Teremtse meg az evangéliumi szabadság és szeretet légkörét az iskolai közösségben, segítse a fiatalokat abban, hogy személyiségük kibontakoztatásával együtt növekedjék bennük az az új teremtmény, amellyé a keresztségben lettek. Az emberi kultúrát úgy hangolja össze végső fokon az üdvösség hírével, hogy a hit fénye hassa át a világról, az életről és az emberről fokozatosan szerzett ismereteket." ("A keresztény nevelésről" szóló zsinati nyilatkozat)
A ferences atyák rádöbbentek, hogy munkájuk nem átmeneti, rövid ideig tartó feladat, hanem a magyar egyház 40 évig tartó vándorlása során nekik szánt isteni küldetés.
Éppen ezért azt magukénak tartották és igen nagy áldozatokat hoztak érte. Csak így érthető, hogy Szentendrén az egykori csendőrlaktanyából fokozatosan korszerű, a városképbe is jól illeszkedő új iskolát építettek, melynek legszebb része a sokaktól megcsodált, áhítatot keltő, imádságra hangoló kápolna.