Magyar nyelv [antikvár]

Bevezető Kötetünk az Akadémiai Kiadó .Akadémiai Kézikönyvek" sorozatában jelenik meg. A kézikönyv szó értelmezése azonban ma már nem lehet „valamely tudományág eredményeit rendszerező, összefoglaló mű", ez az értelmezés 19. századi, 20. század eleji látásmódot tükröz, amikor ilyen összegező mű a nyelvtudományban még elképzelhető lett volna. A nyelvtudománynak a 20. század második felében bekövetkezett robbanásszerű fejlődése és hihetetlen differenciálódása, illetve részdiszciplínákra bomlása azonban ilyen rendszerező, összefoglaló mű megírását lehetetlenné teszi. Aki csak kicsit is ismeri a nyelvtudomány mai helyzetét, ilyen igérmyel nem léphet fel egy kézikönyvvel szemben. A nyelvtudomány differenciálódásának van egy másik fontos következménye is. Míg a 20. század első felének nagy nyelvtudósai (így például Gombocz Zoltán és Laziczius Gyula) a nyelvtudomány bármely kérdéséhez szakavatottan tudtak hozzászólni, ma nincs olyan nyelvtudós, aki ezt megtehetné. A nagyfokú speciahzáló-dás miatt a nyelvtudomány különböző területeinek művelői sem tudnak mindig szót érteni egymással. Ez a fejlődés a természettudományok számos területén már korábban elkezdődött, bennünket a múlt század utolsó évtizedeiben ért el. Mindez természetesen nem könnyítette meg a szerkesztő dolgát, szerencsére azonban a lektoroknak egy olyan gárdájára támaszkodhatott, akik szakterületüknek alapos ismerete alapján szóltak hozzá az egyes fejezetekhez. Tudjuk, az ezredforduló táján számos nyelvtudományi kézikönyv született (elsősorban a berlini Mouton - de Gruyter kiadó sorozatára gondolunk itt, de említ-hetoénk más sorozatokat is, például az oxfordi Blackwell kiadó kézikönyveit), ezek egyike sem volt azonban „a nyelvtudomány" kézikönyve, a kiadónak az volt a célja, hogy köteteivel átfogó képet nyújtson a nyelvtudomány egy-egy részdiszciplínájáról (a mondattanról, alaktanról, jelentéstanról, szociolingvisztikáról, lexikográfiáról stb.). De még ebben az esetben sem lehetett szó „valamely tudományág eredményeit rendszerező, összefoglaló mű"-ről. A kézikönyv (handbook, Handbuch, manuel) fogalma egyszerűen megváltozott, átértékelődött. A mai kézikönyvek főbb jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze: (a) A kézikönyvek szinte szükségszerűen heterogének, nem egységes elméleti keretben készülnek. Ez alól csak a generatív szintaxis kézikönyvei képeznek kivételt. A szemantika-kézikönyvekben például éppúgy találunk formális szemantikai keretben írott fejezeteket, mint leíró fejezeteket. És a formális szemantikai elméletek közül is ki-ki szabadon válogathatott.