A könyvillusztrálásról [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kezdetben volt a rajz, és csak azután az írás. A busmanok nem ismertek írást, de csodálatosan illusztrálták meséiket, vagy mesélték el vadász-hőstetteiket - a mondott szóval, írás nélkül kezdődik az "irodalom" is. A busmanokról pontos adataink vannak, de a barlangfestmények is ilyen vadászbravúrok megörökítései, és így tovább, az őskultúrákban mindenütt megtalálni az élmény megörökítését a rajzolással. A legtöbb afrikai néger törzs sem ismert írott betűt, de igen fejlett művészi kultúrájukat nem lehet másnak, mint ábrázoló kultúrának tekinteni. A magyar nyelvben pedig az írás eredetileg rajzolást is jelentett, és jelent ma is. A fazekas, a népi ornamentumfestő "írja" mintáit. A legfejlettebb bizonyítéka a rajz és írás közös eredetének az egyiptomi hieroglifa, ahol minden egyes betű felismerhető ábrázolás. A kíni írás is ilyen ábrázoló eredetű. Cssang Csi-jen, a sárkányarcú, négyszemű óriás, aki a kínai írást felfedezte, a betűket a való dolgok látásából alkotta meg, feltekintett az égre, meglátott egy ragyogó csillagot, ebből lett egy írásjel, lerajzolta a nyomokat, amelyeket kertjének friss havában a madarak hagytak, ebből egy másik írásjel. A kínai írásnak minden egyes jele nemcsak hangzó vagy szótag, de mindegyiknek van konkrét, sőt átvitt értelme is. Írásjeleik keletkezésének történetét a kínai monda és népmese őrzi. A kínai és egyiptomi írás tehát illusztrálás is egyben, abból ered, és annak bizonyos módját megőrzi.