Az ember tragédiája bemutatói [antikvár]

Előszó „A változatlan mű theátrális megjelenítésének szüntelen metamorfózisa a színházíörténelem legizgalmasabb fejezetét jelenti" - írja a Tragédia bemutatójának fél évszázadán, 1933-ban Németh Antal. Ö aztán tudta e kijelentésnek az igazát. Színháztörténeti munkássága és színházi rendezői tevékenysége középpontjában mindvégig a Tragédia állt. (Madách Imre klasszikus műve, Az ember tragédiája címe mára már így állandósult a hétköznapi beszédhelyzetekben: a Tragédia.) Pedig csak ötven esztendő teU el Paulay Ede zseniális ősbemutatója óta s ha tudta volna Németh Antal, mi következik még a Tragédia bemutatói során! Hány rendezői koncepció, zseniális alakítások, új megjelenítési formák és eszközök. „Ilyen műnek nincsen soha végleges előadása" - idézi Hevesi András örökérvényű igazát 1923-ból Básti Lajos híres könyvében {Mire gondolsz Ádám?, 1962). Básti Lajos egyike - de nem akárki! - volt azoknak a magyar színész-óriásoknak, akik úgy érezhették, ha nem bújhataak Ádám vagy Lucifer jelmezébe, nem lehet teljes művészi pályafutásuk. Ámbár bármelyik magyar színháztörténeti művet nyitjuk ki, a Tragédia és a színpad viszonyának örök problematikája mindig megjelenik. Básti Lajos előbb említett művében sok-sok apró adalékot közöl a Tragédia előadástörténetéről. Gyárfás Miklós Madách színháza című kötetében a középpontban ugyan egy másik Madách dráma, a Mária királynő áll, de a szerző megleli módját, hogy a nagy mű kérdésével is szembesüljön. Horváth Árpád: Modernség és tradíció című, 1982-ben megjelentetett tanulmánykötetétben a Tragédia előadásairól szóló elemzések is szerepelnek. Hubay Miklós több kötetében is fejezeteket szentel Ma-dáchnak, a Tragédiának. Az ő olvasatában válik igazán korszerűvé az ezredvégen Madách világa és színháza. Ide tartozik szorosan az is, hogy 1964-ben, a Magyar Rádióban jelenetekkel illusztrált előadás-sorozatot tartott a Tragédiáról, s így ennek helye lenne ebben az előadás-bibhográfiában, ha