Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába III. [antikvár]

Munkánknak, melyben az 1825 előtti magyar történet forrásainak és irodalmának féltárására vállalkoztunk, jelen s egyúttal befejező kötete két külön részből áll: az egyik a legszükségesebb kiegészítő anyagot tartalmazza, a másik a névmutatót az I-III. kötethez. 1. A kiegészítéseket mindenütt az I. illetve a II. kötet készen adott szerkezeti felépítéséhez, beosztásához, tartalmi sorrendjéhez igazodva, azok megfelelő lapszámaira utalva soroljuk fel. Minden más megoldás, bármennyire helyes meggondolásokon alapult légyen is egyébként, csak növelte volna az ilyen pótlás használatának a dolog természete folytán amúgy is fennálló nehézségeit. Szerkezeti átalakításra csak új kiadásban lehet vállalkozni. a) A kiegészítések első helyen mindenütt az I. és a II. kötet anyagának lezárása (tehát zömében 1950 június illetve 1952 január) óta napvilágot látott, új anyagot tartalmazzák, 1955 októberig. Kereken tehát egy fél évtizednek újabb történetirodalmi termését, legújabb mozzanatait és eredményeit. Igyekeztünk a hazai bizantinológia ? az irodalomtörténet és általában a közvetlenül határos tudományágak új anyagának is legalább fő mozzanatait megemlíteni. Igyekeztünk pedig azért, mert nézetünk szerint történész csak akkor érdemli meg nevét, s akkor töltheti be igazán hivatását, ha nem elégszik meg tárgyának helytelenül leszűkített értelmezésével, hanem egy-egy korszak történeti fejlődésének egészét tudja áttekinteni. Ehhez viszont múlhatatlanul figyelemmel kell kísérnie olyan szomszédos kutatási területek fő eredményeit is, melyekre saját kutatásai természet szerint közvetlenül már nem terjednek ki. A történész nyilvánvalóan nem írhatja meg az irodalom- vagy művészettörténészek tanulmányait, de nincs is felmentve azok olvasásától. Ezek az örvendetes módon fejlődő, megújult erejű, szomszédos kutatási ágak maguk sem leszűkítve értelmezik feladataikat, és szívesen nyúlnak határtémákhoz is: Zrínyi életét és szerepét irodalomtörténetírásunk, Hajnóczyét jogtörténetírásunk dolgozta fel új monográfiákban, - holott mindkét esetben (ha nem is egyféleképpen) saját korának egy-egy kiemelkedő politikai szereplőjéről volt szó.