Bővebb ismertető
A Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára több szakterületet átfogó, gazdag történeti állománya révén létrejötte óta a magyar és az európai művelődéstörténet egyik fontos tanulmányi és kutatóhelye. A Kézirattárban őrzött dokumentumokról készített nyomtatott katalógus első kötete a kódexek leírását tatalmazza, először 1881-ben jelent meg. Ennek új szempontok szerint összeállított, a latin kódexek leírását tartalmazó kiadása 1961-ben Mezey lászló gondozásában készült el.A Kézirattár állományát feltáró katalógus második kötete 1889-1910 között jelent meg négy részben. A harmadik részben (1907) az időközben a könyvtárba bekerült újabb anyag feltárása is megtörtént (Supplementum). A negyedik rész (1910) a mutatókat tartalmazza. E kötetek megjelenésével párhuzamosan a Kézirattár újrarendezésének a feladatát 1914-ben Hóman Bálint kapta meg, aki feldolgozta az újonnan bekerült kéziratokat. Hóman munkáját Fitz József segítette, aki 1920-tól átvette a különgyűjtemények kezelését. A Kézirattár szakrendbe sorolt kéziratos anyagának 1907 óta történt gyarapodásárül újabb nyomtatott katalógus - a legkülönfélébb belső könyvtári nehézségek miatt - nem jelent meg, az állományrészekről kezdetleges kivitelezésű gyarapodási naplók és egy pontatlan, hiányos katalógus nyújtott hozzávetőleges tájékoztatást. A további , úgynevezett előkészületi munkákat részben Tóth András, részben Zsigmondy Árpád végezte.