Francia és németalföldi miniatúrák Magyarországon [antikvár]

Kerek negyven esztendővel ezelőtt látott napvilágot Hoffmann Editnek a Széchényi Könyvtár illuminált kéziratairól szóló könyve, közel egy évtizeddel követte ezt Berkovits Ilona pécsi tanulmánya, s újabb tizenegy évvel a magyar művészettörténeti topográfiai sorozat első, Esztergom gyűjteményeit tárgyaló kötete, amelyben ugyancsak Berkovits Ilona állította össze mintaszerű gondossággal a Főszékesegyházi Könyvtár kódexeinek katalógusát. Kettőjük munkássága vetette meg a magyarországi francia-flamand miniatúra-emlékek további vizsgálatának biztos alapjait. Széles látókörű, csiszolt ítélőkészség jellemzi műveiket; tanulmányaik a Magyarországon őrzött francia-flamand kéziratok fontos csoportjairól adtak számot. A véletlenen múlt, hogy a középkori magyar kolostoroknak, templomoknak, vagy a királyi és főúri gyűjteményeknek a mainál bizonyosan jóval több illuminált könyve közül mennyi vészelte át a háborús idők pusztításait. Ahogy jórészt a véletlen műve volt az is, milyen fajta kéziratok kerültek hazánkba a későbbi századok során. Így szükségképpen egyenetlen az a kép, amelyet mintegy félszáz francia-flamand kötetünk ma elénk vetít. Nem azért, mert több nemes szépségű kódex mellett akadnak sorozatunkban jelentéktelenek is - így van ez mindenütt -, hanem azért, mert e kéziratok együttese a francia és németalföldi miniatúrafestészet fejlődésének ritmusához nem illeszkedik következetesen, a legfontosabb korszakok és a nagy mesterek stílusát nem képviseli arányosan.