Könyvtári tájékoztatás I. [antikvár]

Előszó "Könyvtári tájékoztatás" cimmel és tárgykörben tudomásunk szerint ez az első főiskolai jeg^'zet-sorozat hazánkban. Mégsem mondhatjuk azt, hogy minden tekintetben úttörő, hiszen gyökerei visszanyúlnak a Könyvtártudományi és Módszertani Központ Oktatási Osztálya által az 1950-es évek végén inditott könyvtárosképző szaktanfolyamok "Könyvismeret" tárgyának valóban úttörő programjaihoz, jegyzeteihez, amelyeket egy évtizeden át a szombathelyi és debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szaka is felhaszn-ílt (előbb a "Könyvismeret", majd a "Könyvtári tájékoztatás" oktatásához). Hálás köszönettel tartozunk tehát e tárgy programjai és jegyzetei megfogalmazásábanközremüködökollégáknak; az 1. kötet szerzője személy szerint is HORVÁTH Tibornak, aki "Szakirodalmi forrásismeret I. Bevezetés" c. alapozó szaktanfolyami jegyzetének kéziratát önzetlenül felajánlotta, továbbá BODAY Pálnak, aki "A magyar nemzeti bibliográfia" és ezt kiegészítő "Képes olvasókönyv" irásával-szerkesztésével szilárd alapot biztosított munkánkhoz. Jegyzetünk másik forrása az egyetemi könyvtárosképzés "Bibliográfia" tantárgya és ugyancsak úttörő jegyzetei: KŐHALMI Béla és SZENTMIHALYI János munkái. Ezekből szintén felhasználtuk a tárgyunk és jegyzetünk céljával, felfogásával egyeztethető anyagrészeket, s a képzés gyakorlatában helyesnek bizonyult módszereket. Harmadik fő forrásunk a kiterjedt hazai és külföldi szakirodalom - az utóbbiból elsősorban a szovjet tankönyv és bibliográfiaelméleti-történeti irodalom - volt. Nem kis gondot okozott az a tény, hogy a jegyzet irása közben bontakozott ki az informatika (tájékoztatástudomány) gazdag, ámbár még inkább tudományelméleti-rendszertani (önmaga tárgyát, módszereit, rendszerét és helyét kereső-tisztázó) irodalma. Ami ebből hozzáférhető és "tankönyvesithető" volt, azt menet közben igyekeztünk felhasználni. Teljes mértékben azonban még nem tudtuk erre a forrongó elméleti alapra helvez-ni a jegyzet egész felfogását, rendszerét. Egyébként is az informatika közművelődési asfiektusa még tudományelméletileg is alig érintett terület, jegyzetünk pedig alapvetően mégis csak az általános gyűjtőkörű (közművelődési és iskolai) könyvtárak tájékoztató munkájának igényeire volt tekintettel, s nem a szakkönyvtári-dokumentációs igényekre. S végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk jegyzetünk bázisaiként a viták tüzében fejlődő hazai köns'^vtári tájékoztatási gyakorlatot, az