Könyvtári tájékoztatás IV. [antikvár]

E kötet megjelenésével teljessé vált a Könyvtári tájékoztatás c. tárgy tanárképző főiskolai jegyzetsorozata. Jelen, IV. számú kötetünknek a főiskolai program szerkezetét és a tanulmányok tematikai sorrendjét figyelembe véve a sorozat második tagjaként kellett volna megjelennie. Hogy nem így történt, annak sokféle külső és belső akadálya volt. (Ezek részletes taglalására itt nincs módunk kitérni.) Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a program és a jegyzet tematikai sorrendje közötti ellentmondást ez magyarázza, s nem a programtól tudatosan eltérő szerkesztői felfogás. (Bár az előzetes program- és jegyzetviták során voltak hívei a természet- és alkalmazott tudományok s az ezekkel szorosan összefüggő dokumentációs tevékenység utolsó, záró tematikai egységként való elhelyezésének is.) További magyarázatot igényel kötetünk belső struktúrája: a bevezető A) Elméleti fejezetek és a B) Természet- és alkalmazott tudományok (mint törzsanyag rész), valamint a kiegészítő Függelék sorrendje, egymáshoz való viszonya. Az Elméleti fejezetekben műfajelméleti-tipológiai-rendszertani és - kisebb mértékben - történeti áttekintést kívántunk adni azokról a bibliográfiai és dokumentációs kiadványokról-szolgáltatásokról, amelyek megalapozzák a természet- és alkalmazott tudományokban (s a többi kötetben tárgyalt más szaktudományokban) a maguk konkrét sokszínűségében megjelenő azonos funkciójú kiadványok-szolgáltatások felismerését, megértését. (Az általános tartalmú első kötetben e fejezetek szervetlenül "lógtak" volna, hisz az itt tárgyalt műfajok speciálisak, s gyakorlati alkalmazásukra ezért az egyes szakterületeken kerül sor.) Nem véletlenül kerültek tehát e fejezetek a kötet élére, s ilyetén "bokrosításuk" sem véletlen. Az ajánló bibliográfia és a szakbibliográfia, a szakbibliográfia és a dokumentáció ugyanis - felfogásunk szerint - elsősorban nem ellentétpárok, hanem a tájékoztatási műfajok rendszerének egymásra épülő lépcsőfokai, egymással szoros kölcsönhatásban levő tagjai. A gyakorlat azt mutatja, hogy e műfajok nemcsak differenciálódnak, hanem integrálódnak is. (Különösen módszertani és technikai szempontból figyelhető meg ez a kölcsönhatás.) Egy jó tanácsadó bibliográfia sokszor hiányzó nemzeti szakbibliográfiát pótol; a szakbibliográfiák igényesebbjei a dokumentációs kiadványokkal vetekszenek sokrétűségben és feltárási módszerekben; a modern dokumentációs szolgáltatások viszont hagyományos bibliográfiai módszereket is alkalmaznak, sőt egész műfajokat is átvesznek (pl. irodalomkutatás). Elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt káros tehát az a - szerencsére ma már egyre ritkábban felbukkanó - szakma felfogás, amely (arisztokratizmusból, provincializmusból vagy mechanikus gondolkodásból adódóan?) merev határvonalat húz e műfajok közé. Sőt (szélsőséges esetben), kitüntetett szerepet tulajdonítva az egyiknek, a másik létjogosultságát is megkérdőjelezi. Valójában pedig: ha bármelyik is hiányzik vagy háttérbe szorul egy ország tájékoztatási rendszerében, annak az egész információs folyamat kárát látja. (Az információs folyamat egészébe természetesen beleértjük a közművelődési célú tájékoztatást is.)