Magángyűjtemények Magyarországon 1564-1716 [antikvár]

Szerettük volna, ha az 1985-ben megjelent negyedik füzetet hamarosan követi egy újabb, hiszen már a harmadik előszavában jeleztük, hogy Lőcsén nagyobb számú könyvjegyzék felfedezésével számolunk. Nem is csalatkoztunk reményeinkben, legfeljebb lehetőségeinket, munkabírásunkat becsültük túl. Kutatási programunk keretén belül most már jószerével csak szlovákiai levéltárakban kutatunk szervezetten, s ez lényegesen több pénzt, s időt igényel, mint a hazai kutatás. A most bemutatandó 134 könyvjegyzék ennek megfelelően szinte teljes egészében felvidéki provenienciájú. Ezen belül is most Lőcse és Kassa olvasmánykultúrájának kutatására helyeztük a hangsúlyt. Munkánk nem volt előzmények nélküli sem e két városban, sem a környezőekben (Bártfa, Eperjes). Iványi Béla külön tanulmányokban elemezte (vö. ADATTÁR 11.) ezt a könyvtári műveltséget, s számos dokumentumot tett közzé. Külön kiemelnénk még Kemény Lajos forráskiadó tevékenységét azzal a megjegyzéssel hogy a Kassán most feltárt inventáriumokat is ismerte, csak mert azok tulajdonosai minden bizonnyal német polgárok voltak, nem fordított gondot kiadásukra (vö. ADATTAR 13.). Kassai munkánkról előzetesen csak annyit szeretnénk elmondani (hiszen rövidesen külön kötetben adjuk ki az ismert 67 magánkönyvtár-összeírás mellett az intézmények gyűjteményeinek katalógusait is), hogy sikerült megtalálni az első hazai Bibliotheca publica" 1670 körül összeállított katalógusát, amely a maga közel kétezres állományával különösen hangsúlyozza Kassa művelődéstörténeti fontosságát.