Magyar felsőoktatás - történeti irodalom 1945-1979 [antikvár]

E bibliográfia összeállítását és kiadását - a Felsőoktatás-történeti Munkaközösség javaslatának megfelelően - elsősorban a felszabadulás utáni felsőoktatás-történeti kutatások áttekintésének, tartalmi értékelésének és a további kutatások elősegítésének szempontjai indokolták. Emellett figyelembe kellett venni a nemzetközi egyetemtörténeti bizottság igényeit is: e bizottság bibliográfiai adatközlésre vonatkozó ismételt kéréseinek a bizottság magyar tagja - megfelelő bibliográfiai feldolgozás hiányában - a múltban nem, 1980-ban és 1981-ben pedig csak nagy nehézségek árán tudott eleget tenni. Ami a bibliográfia jellegét illeti, először a „Magyar felsőoktatás-történeti irodalom" címhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. A „magyar" jelző azt jelenti, hogy e bibliográfia - a hazai felsőoktatás-történeti kutatások számbavételének, regisztrálásának céljára tekintettel - a magyar felsőoktatás-történeti irodalom bibliográfiája, a magyar állampolgárságú szerzők munkáit öleli fel (függetlenül attól, hogy azok itthon vagy külföldön jelentek meg), és nem tartalmazza a külföldön élő szakemberek írásait (így pl. Gábriel Asztrik középkori egyetemtörténeti publikációit, vagy Maria Bokesová-Uherová, Duka-Zólyomi Norbert, Michal Potemra, Varga Sándor, Jozef Vlachovic és más szlovákiai történészeknek a nagyszombati egyetem, a selmeci bányászati akadémia, az eperjesi, a kassai és a pozsonyi jogakadémia, ill. Benkő Samu, Jakó Zsigmond, Juhász István, Tonk Sándor és más romániai történészeknek az erdélyi felsőoktatási intézmények történetével foglalkozó tanulmányait). A „felsőoktatás" fogalmát lényegében a jelenlegi hazai gyakorlatnak megfelelően használjuk, és így pl. a csak a korábbi középfokú tanítóképzésre vonatkozó munkákra e kiadvány nem terjed ki. Ugyanakkor a múltat illetően kellő rugalmasságra volt szükség: a történelmi fejlődés sajátosságait figyelembe véve nem mellőzhettünk ugyanis olyan, a felsőoktatás modern fogalmának nem teljesen megfelelő képzési formákat, intézményeket, mint az 1850 előtti bölcsészkari oktatás vagy a Georgikon.