Mutatványok az Akadémiai nagyszótárból [antikvár]

Jelen mutatványkötetben az Akadémiai nagyszótár szerkesztési szabályzatát és számos, a készülő szótár elejéről válogatott szócikket adunk közre. A munkálatnak több mint tíz éven át volt irányítója, jelenleg pedig tudományos tanácsadója Kiss Lajos akadémikus, aki így foglalta össze a szótár rövid történetét: „A magyar nyelvtudomány múlt század végi nagy fellendülésének időszakában, 1898-ban született meg az a terv, hogy a háromkötetes Nyelvtörténeti Szótár (1890-1893.) folytatásaként el kell készíteni egy Akadémiai Nagyszótárt, amelynek 1898-ban megindított anyaggyűjtése az akkori elgondolások szerint másfél évszázadra terjedt volna ki, 1750-től 1898-ig, illetőleg 1900-ig. Az anyaggyűjtés, azaz a szótári cédulák kézírásos készítése mintegy hét évtizeden át folyt is hol nagyobb, hol kisebb lendülettel. [...] Az 1970-es évekre pedig 4,5-5 milliónyira becsült szótári cédula gyűlt össze. [...] De maga a tervezett Nagyszótár, amelynek dokumentációs alapjaként e cédulagyűjtemény létrejött, nem valósult meg. Mi volt a meghiúsulás oka? Súlyos gátló körülményként kell említenünk az első és második világháborút, a pénzügyi támogatás ki nem elégítő voltát, az adatgyűjtők kis számát és egyenetlen képzettségét stb. A kudarc legfőbb okát azonban abban kell látnunk, hogy a nagyszótári munkálatok egymást váltó irányítói nem tudtak megegyezni, mit is akarnak voltaképpen, milyen legyen, mit tartalmazzon a Nagyszótár. Voltak közöttük maximalisták, akik szerint az új Nagyszótár a magyar nyelv teljes [...] szótára kell legyen, de a célnak mégis a mai irodalmi és társalgási nyelv feldolgozását tartották, s a régi adatokat csupán kiegészítésként, magyarázatként akarták felvenni a szótárba (Utasítás 1899.) Mások még tovább mentek: történeti jellegű egyetemes magyar szótárra törekedtek, amelyben fel akarták ölelni a nyelvjárások, a köznyelv és a műnyelv egész szókincsét, sőt a rétegnyelvek szó- és szóláskészletét is (Zolnai Gyula 1899.) Érvényesült a purista szemlélet is: volt, aki ellenezte az idegen szavak gyűjtését. Mások felismerték, hogy ha belátható időn belül szótárrá akarják szerkeszteni az összegyűjtött cédulaanyagot, le kell mondani a teljesség elvéről, és a Nagyszótár alapjául az irodalmi és társalgási nyelvet kell venni, s elsősorban olyan írókat kell feldolgozni, akik a népnyelvből és a beszélt nyelvből merítettek (Tolnai Vilmos 1912.) [...] 1984. február 28-án fordulat állt be a Nagyszótár ügyében. E napon a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége - a Nyelvtudományi Intézet előterjesztése alapján - úgy határozott, hogy megfelelő anyagi eszközök biztosításával megindítja A magyar irodalmi és köznyelv nagyszótára számítógépek felhasználásával végzendő munkálatait, és a munkálatokat az MTA Nyelvtudományi Intézetének szótári osztályára bízza" (Kiss Lajos-Pajzs Júlia: A magyar irodalmi és köznyelv nagyszótára, Magyar Nyelv 85 [ 1989]: 129-31).