Polgári múlt - polgári jelen? [antikvár]

Szerzőt a Gondviselés kegyelme közel húsz éve a Magyar Sajtótörténet III. kötetének munkatársai közé vezérelte. Ennek a kötetnek az 1896 és 1918/19 közötti korszak sajtóját kellett feldolgoznia. Egy kicsit beszűkített volt a tematika, hiszen a vezérfonalat a magyar politikai gondolkodás adta, de senki nem gátolta a szélesebb körű elemzést. Különös érzésem támadt az idők során, amikor a megsárgult, poros oldalakat olvastam - zömét valószínűleg én lapoztam át először évtizedek óta - szinte a régész helyzetében éreztem magamat, s úgy gondoltam, hogy ezeket a szövegeket "beszéltetni" kell. Eltűnt emberek és életformák elevenedtek meg, a magyar nemzeti polgárosodás és egy erőteljes "kapitalizmus", polgári jog- és sokszínű gazdasági rend bontakozott ki a szemem előtt. Ezekről korábban jórészt csak értékelő és ítélkező interpretációkban halottam, olvastam. Az "idegen" világ vonzani kezdett, iskolai fogalmaim kezdtek átalakulni. Nem szégyellem bevallani, hogy Tisza István, Gratzu Gusztáv, Herczeg Ferenc, Czettler Jenő, Ravasz László, Berzeviczy Albert, Klebelsberg Kunó - s a névsor még hosszan folytatható volna - gondolkodása, nézetei és távlatai elmélyítették és kiszélesítették gondolkodásomat, nem egy kérdésben új utakra indítottak. Kiderült az, amit persze sejteni lehetett, hogy egy társadalom életében nincsenek "tudományos" igazságbirtokosok, s az élet mélyebb és bonyolultabb mint ahogyan azt a lineáris és osztályharcos fejlődésben hívő materializmus tanította. Kiderült az is, hogy a magyar polgári múlt sokszínű világot jelent, egyszerre eleven nemzeti hagyományokkal s európai tájékozottsággal. A Magyar Figyelő, a Magyar Társadalomtudományi Szemle, a Protestáns Szemle, a Budapesti Szemle, a Köztelek, az Újság, a Budapesti Hírlap, a Katholikus Szemle, Az Est, a Huszadik Század és társaik - akár éles ellentéteik dacára is . olyan elfelejtett örökséget jelentenek, amely nélkül, illetve amelynek csak egy részét "istenítve", egy európai nemzet nem létezhet még a "modern" korban sem. A századfordulós magyar sajtó tanulmányozása képezi tehát ennek a kötetnek az alapját, mind a két világháború közötti két híres kultuszminiszter, mind a mai magyar helyzetet tárgyaló publicisztikai írások tekintetében. Ezért is nevezheti "konzervatívnak" bárki ezeket a szövegeket, ha a konzervatív szót érték-konzervatív értelemben használja. A XX. századi magyar történelem - sajnos - olyan erős folytonossághiányokkal és olyan súlyos megrázkódtatásokkal teljes, hogy egy új magyar/nemzeti polgári társadalmat csak nagyon tudatos és őszintén vállalt szerves történetiséggel lehet megalapozni, amelyhez nélkülözhetetlen - ez a személyes hitem - a társadalom jelentős részét értékelvileg és erkölcsileg megragadó keresztyénség is. Mindezek semmiben sem fenyegetik a korunkban természetes világnézeti és politikai sokféleséget, sőt annak valódi biztosítékai egy a mai tömegtársadalmakban egyre erőteljesebbé váló - profit- és hatalomelvű kommunikációs manipuláció légkörében.