A felnőttképzés története Közép-Európában: a felvilágosodástól a II. világháborúig [antikvár]

A felnőttképzés története a „felvilágosodás századáig", a XVIII. századig nyúlik vissza. Az, hogy a felnőttképzés történetének kezdetét az egyes európai országokban mikorra tehetjük, az függ attól is, hogyan határozzuk meg a felnőttképzést magát és annak feladatait. Ennek függvényében a kezdetek még korábbi időre is tehetők. Ezen időben messzi kezdetek ellenére és a felnőttképzés történetében tapasztalható „csúcsok" dacára a felnőttképzés történetével kapcsolatos kutatások hosszú időn keresztül igen nehéz helyzetben voltak - legalábbis a legtöbb közép-európai országban. Ennek sok oka volt. A felnőttképzésben mindig is dominált a gyakorlat, és ha már kutatásokat végeztek, akkor elsősorban az aktuális kérdések, és a kutatás eredményeivel igazolható gyakorlati érdeklődés állt az előtérben. így pedig a terület saját történetének a feltárása szenved csorbát. Az egyes országokra jellemző professzionalitás hiánya, vagy csekély mértéke ugyancsak nem kedvezett a történeti kérdésfeltevések iránti kutatói érdeklődésnek. Ugyanez vonatkozik a felnőttképzésnek az állami forrásokból való notórius alulfinanszírozására is, úgy, hogy emiatt a történetének feldolgozásához szükséges minimális pénzügyi eszközök sem álltak rendelkezésre. A felnőttképzés, és főként annak története azonban tudományos kutatói szempontból sem jelentett sokszor fontos témát, ennek tudható be, hogy sok ország egyetemén alig történtek kezdeményezések abban a tekintetben, hogy a felnőttképzés történetének oktatási-, kulturális-, és tudománytörténeti szempontból rendkívül érdekes kérdését közelebbről kutassák. A nyolcvanas években azonban változás következett be. Egyszerre több, azóta rendszeresen megrendezett, a felnőttképzés történetével foglalkozó nemzetközi konferenciára és szimpóziumra került sor. Egyes országokban a felnőttképzés és népfőiskolák archívumait is létrehozták, amelyek munkatársai a történeti kutatásokat ösztönzik, könnyítik, forrásanyagokkal megalapozzák, és ami a legfontosabb, gondoskodnak a folyamatosságról és a minőségről. A konferenciák és az archiválási tevékenység számos publikációban jelentkezett, és egyúttal a hasonló területen tevékenykedő kutatók szakmai kapcsolatait is létrehozták. Az osztrák népfőiskolai archívum még folyóiratot is kiad „Spurensuche" (Nyomkeresés) címen, amely a népművelés történetével és annak tudományos feldolgozásával foglalkozik. A fentiekben vázolt tevékenység közös jellemzője, hogy országokat átfogó, hálózatszerű együttműködéséről van szó, amelynek keretében elsősorban egyetemeken dolgozó, de egyetemeken kívül is tevékenykedő kutatóknak és a felnőttképzés gyakorlati területein dolgozó szakembereknek az együttműködéséről van szó.