A tanügyirányítás jövője [antikvár]

A magyar tanügyirányítás válaszút előtt áll. Azt kell eldönteni, vajon tovább lehet-e menni azon az úton, amelyen az első lépéseket az 1985-ös oktatási törvény nyomán tettünk meg vagy pedig új irányt kell keresni. Arra a kérdésre kell választ adni, vajon a kialakuló új magyar demokrácia tanügyirányítási rendszerét lehet-e az iskolai önállóság elvére építeni vagy pedig a centrális irányítás egy új formája felé kell elindulnunk. Az iskolai önállóság elvére épülő irányítási rendszer nyilvánvalóan nem kedvez a nevelés közvetlen politikai ellenőrzésére törekvő erőknek. A politikai rendszerváltás nyomán létrejövő új hatalom minden bizonnyal kísértést érez majd az iránt, hogy az oktatással kapcsolatos elképzeléseinek gyorsabb megvalósítása érdekében a korábbinál nagyobb központi ellenőrzés alá vonja a tanügyet. E politikai törekvéshez nem nehéz szakmai érveket találni, hiszen az elmúlt években az iskolai önállóság politikája jórészt csak a meglévő struktúrák lebontását jelentette, az új irányítási modell kiépítése érdekében csak kevés pozitív lépés történt. Emiatt az iskolarendszerben ma meglehetősen nagy az összevisszaság, nem világos, ki miért felel, ki kinek tartozik elszámolással.