Didaktika I. [antikvár]

A FORDÍTÓ ELŐSZAVA A magyar pedagógia minden munkása csak hálával adózhat a Katholikus Középiskolai Tanáregyesületnek, amiért lehetővé teszi Willmann Didaktikájának magyar nyelven való megjelenését. És csak azon lehet sajnálkozni, hogy a háború miatt ez a megjelenés több mint két évvel később történik, mint tervezve volt s hogy különböző okok miatt egyelőre csak az elméleti és történeti alapvetést tartalmazó első rész láthat napvilágot. Willmann műve elé nem kell külön ajánló levelet írni. Egész munkássága, különösen pedig Didaktikája, olyan széles tudományos alapon áll, művei olyan tág látókörről és egyúttal mélylátásról tanúskodnak és olyan - bátran klasszikusnak mondható - nyelvezetűek, hogy értéküket nem fogja megemészteni a haladó idő, minden idők pedagógiai elmélkedőjének számolnia kell velük s az ellenkező meggyőződésűeket is arra késztetik, hogy tisztelettel hajtsák meg szerzőjük előtt zászlójukat. Több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg először a Didaktika s bár, mint minden igazán mély munka, nem keltett zajos hatást, tagadhatatlan, hogy különösen a délnémet és osztrák pedagógiai körökben híveinek és tisztelőinek száma egyre nő, álláspontja hódit s sok gondolata immár tudományos közhellyé vált. Alapfölfogását : a társadalmi és történeti nézőpontnak alkalmazását a pedagógiai és didaktikai reflexióban, amit több előző után tudományosan és egységesen ő vitt először keresztül, már egy elméleti pedagógiai munkában sem nélkülözzük szívesen. Jelenleg a nemzeti létünkért folyó titáni küzdelem ugyan anynyira fogva tart minden szellemet, hogy az olyan alapos, csendes elmélyedést kívánó tudományos munka mint a Didaktika, kevésbbé számíthat szélesebbkörű hatásra, azonban az iskola magányában nemzetünk jövendő nagyságán dolgozók, a haza reményét és leendő támaszait nevelők, kikhez elsősorban fordul, talán ebben a világforgatagban is meghallják és megértik szavát.