Didaktika II. [antikvár]

MÁSODIK RÉSZ. A MŰVELŐDÉS CÉLJAI. I. A MŰVELŐ MUNKA TELEOLÓGIAI ELEMZÉSE. 31. §. Az ösztönszerű motívumok. 1. Az öntudatára ébredt ember célokat tűz maga elé s tudatosan bizonyos megismert célok elérésére törekszik. Cselekvéseit azonban nem pusztán célkitűzések irányítják, hanem tettei indítóokai között a tudatos akarás mellett félig tudatos vágyak vagy éppen teljesen öntudatlan ösztönök is szerepelnek. S azért, ha akár mindennapi, akár történeti tettek motívumait elemezni akarjuk, nem szabad megelégednünk a vezető gondolatok megállapításával, hanem bele kell hatolnunk abba a homályos birodalomba is, ahol a szabadság és az ösztönösség egymásba folynak. Különösen pedig állandó, más és más viszonyok között folyton ismétlődő tevékenységek elemzésében kezdetlegesebb természetű hajtóerőket kell keresnünk, mint a tudatos célkitűzések. Az effajta tevékenységek közé tartozik a művelő munka is, azaz a szellemi gyarapodásra és benső alakulásra irányuló törekvés és munkálkodás. Ezt a munkát ugyan általában műveltségeszmények, azaz többé-kevésbbé pontosan körülírt célok irányítják, de olyan hajtóerői is vannak, amelyek ösztönökre mennek vissza s csakis az utóbbiak talaján fakad az eszmények utáni tudatos törekvés is. A művelő munkának ezek az ösztönszerű indítékai rokonok azokkal a spontán gerjedelmekkel, amelyek a tudomány, a művészet s általában mindennemű alkotás megindítói, sőt részben össze is esnek az utóbbiakkal.