Bővebb ismertető
Előszó
Magyarország reményeink szerint néhány éven belül az Európai Unió teljes jogú tagországává válik, egyedülálló történelmi esélyt kapva arra, hogy elfoglalja helyét a fejlett államok közösségében. Az uniós tagság és az arra való felkészülés rendkívüli kihívások elé állítja a magyar gazdaság és társadalom egészét. A nálunk fejlettebb közösséghez való csatlakozás elkerülhetetlenné teszi, hogy a gazdaság, az államháztartás, a közigazgatás és a közszolgáltatások számos területén reformokat indítsunk és a már elindult reformokat továbbvigyük. A kihívások persze nemcsak gazdasági természetűek és nemcsak a közigazgatás vagy a jogalkalmazás területeit érintik, hanem egyúttal kulturális jellegűek is. Oly módon kell a tágabb közösség aktív tagjává válnunk, alkalmazkodnunk az ott korábban kialakult szabályokhoz, hogy eközben megőrizzük saját identitásunkat és kulturális értékeinket, és meg tudjuk védeni érdekeinket.
Kétségtelenül a legnagyobb kihívások közé tartozik az, hogy a politikai, gazdasági és kulturális közösség, melyhez csatlakozni kívánunk, maga is alakulóban van. Az egyik legnagyobb horderejű integrációs lépésre, a közös pénz bevezetésére, ami nélkül közös piacról valójában csak megszorításokkal lehetett beszélni, 1999. január elsejei dátummal került sor. E könyv megjelenésekor még nem sokat tudhatunk e lépés hatásairól. A Közösségi intézmények megalkotásának a folyamata távolról sem zárult még le és ma is vita folyik a Közösségi döntéshozatal fontos szabályairól. Ez az immár több, mint negyven éve zajló folyamat - melyet mindig viták és kompromisszumok kísértek - folytatódik taggá válásunk után is.
Az oktatás azok közé a területek közé tartozik, amelyekkel kapcsolatban komolyabb Közösségi felelősség mindössze néhány éve, az 1993-ban érvénybe lépett Maastrichti Szerződés óta létezik. Közösségi akciók és programok persze korábban is voltak, de ezek hosszú ideig kizárólag azokat a területeket - így mindenekelőtt a szakképzést - érintették, amelyek közvetlen kapcsolatban álltak a munkaerő felkészítésével és szabad áramlásával. Az általános képzés, ezen belül az alap- és középfokú oktatás csak a nyolcvanas évek második felében került a figyelem előterébe azt követően, hogy az akkori Európai Gazdasági Közösség tagállamai döntést hoztak a politikai közösség, az Unió létrehozásról. Ez a döntés ugyanis egyúttal azt is jelentette, hogy „Európa" fogalma ezentúl nemcsak közös piacot és az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását jelenti, hanem a polgárok által vallott közös értékek kontinensét is. Olyan Európát, amely az oktatásban sem láthatja többé - úgy, ahogy ez korábban történt - kizárólag a munkaerő és a szaktudás termelőjét. Az „európai dimenzió" ebben az időszakban lett az oktatásról való közös európai gondolkodás egyik meghatározó fogalma.