Fába faragott balladák [antikvár]

Falusi művelődési krónikát vesz most kézbe, Kedves Olvasónk. Olyan Írásokat, amelyek a vidéki kultúrélet egy-egy lényeges kérdését vázolják fel, keresve-kutatva, hogyan él és éltet a művelődés ott, ahol a fejlettség mai szintjén még nem jut mindenkinek igénye szerint a szellemi javakból. Mert vagy a helység távol esik a várostól, vagy pedig az emberek zömének szabadidejét felemészti az ingázás, mert a televízió adását még nem tudják fogni (hiába vásárolták meg jóelőre a TV-készüléket), mert kiesnek a tájoló színházak menetirányából stb., stb. A szerző, a Művelődés munkatársa, jól tájékozódik, s azokat a hagyományokat élesztgeti, illetve azokra a hagyományokra figyelmez, amelyek egykor és ma is tartalmassá, mi több, alkotó jellegűvé tehetik-teszik a falvak kultúréletét. A népművészet - varrás, faragás, festés, fazekasság -, a közös éneklés, a népi tánc, a műkedvelő színjátszás és zenélés mindmegannyi utat kínál, s az e téren létező gazdag lehetőségek - főként a Megéneklünk, Románia országos fesztivál keretében - eredményesen hasznosíthatók. Találkozunk e krónika lapjain nagyszerű, példamutató kezdeményezésekkel, mintának is beillő kultúrotthonokkal és művelődési házakkal, a népszolgálatnak elkötelezett, a művelődést odaadással segítő emberekkel - és tanulunk, tanulunk szépet, hasznosat, felemelőt.