Felnőttképzés a közművelődésben [antikvár]

Előszó KÖZMŰVELŐDÉS ÉS FELNŐTTOKTATÁS - mindkét fogalom rendkívül összetett, színes és sokoldalú tevékenységek összességét jelenti. Ha definiálni akarjuk a fogalmakat külön-külön, akkor a következő megállapításokat tehetjük: közművelődés - olyan iskolán kívüli, öntevékeny, a megismerést és az ebajátítást segítő, az egyéni és a közösségi cselekvésre irányuló művelődő, fejlesztő és alkotó célú tevékenység, amely az egyes emberek együttműködésében, közösségekben nyilvánul meg. A felnőttoktatás - a folyamatos tanulási tevékenységek összessége, amelynek során a felnőttek fejlesztik képességeiket, gazdagítják ismereteiket, és tökéletesítik szakmai vagy technikai végzettségüket, vagy új irányba fordítják őket, hogy kielégítsék saját igényeiket és társadalmunk elvárásait. A felnőttoktatás iskolai és iskolán kívüli keretben egyaránt eredményesen megvalósítható - fogalmazza meg a legkorszerűbb értelmezését a felnőttoktatásnak jelen kötetünkben Harangi László az 1997-ben Hamburgban megtartott V. Felnőttoktatási Világkonferencia deklarációja alapján. A két különböző szakmai tevékenységnek a specifikus cél- és eszközrendszere mellett - a meghatározásokból is kitűnően - számos találkozási pontja, közös cselekvési programja van. Elmondható, hogy a két képzési terület nem csupán kiegészíti, hanem feltételezi is egymást. A globalizálódó világban ismereteinknek, tudásunknak a hétköznapokban való eligazodás! képességünknek alkalmazkodni kell a gyors és nagyléptékű változásokhoz. Egy szakterület sem képes önmagában megfelelni az ezredforduló kihívásainak. Könyvsorozatunk célja, hogy minél sokoldalúbban mutassuk be a közművelődésben megvalósuló felnőttoktatási tevékenységeket, hogy