Hétvégi jegyzetek 1958 [antikvár]

a gondolkodásról1958. január 5.Ismertpm egy embert, akivel többször volt dolgom az életben. Egy kisebb hivatalt vezetett, de hivatali munkájától viszonylag sok ember jó munkája, jó kedve és jó sorsa függött. Az ilyenfajta munka egyike a leg-felelosségteljesebb feladatoknak. Ha azonban meggondoljuk, alig van az országban ember, akinek a munkájától ne függne több-kevesebb ember jó munkája, jó kedve és jó sorsa. A modern társadalom ezer szállal köti Össze az embereket egymással, és szinte semmit sem tudunk tenni már emberekre gyakorolt hatások nélkül. Legegyszerűbb cselekedeteinknek is társadalmi kihatásai vannak.Ez az ember, akiről beszélek, egyszer nagy felismeréséről számolt be, olyan naiv lelkesedéssel, mintha világrészt fedezett volna fel. Felfedezése azonban ennél is nagyobb volt, mert a Kolumbus tojása a legnagyobb felfedezések egyike. A természeteshez jutunk el sokszor legnehezebben. Azt ismerte fel, hogy munkája közben gondolkodnia kell. Sokat kell gondolkodnia, mindenen kell gondolkodnia. Felismerte, hogy nem szabad cselekednie alapos gondolkodás nélkül. Elmondta, hogy azelőtt, ha valaki rányitott a szobájában és nem volt előtte valami akta, valami papír, amiben elmélyedni látszott szégyellte magát. Ügy gondolta, azt fogják mondani róla, hogy nem dolgozik. Nem érdemli meg a fizetését. Ha valakit bejelentettek nála, gyorsan maga elé tett valamilyen látható munkát, hadd lássák, hogy tevékenykedik. Egyszer aztán valaki üres íróasztal mel-