Húsz év művészetéből [antikvár]

Népművelői körökben sok szó esik mostanában a művészetek nevelő hatásáról. Cikkekben, ankétokon, továbbképzési alkalmakon sokan sokféleképpen kísérelnek meg választ adni a kérdésre: hogyan kellene népművelési célokra minél jobban kiaknázni azokat a gazdag lehetőségeket, amelyek a művészetek különféle ágaiban, szerte az országban, száz- és százféle formában kínálkoznak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vita több okból hasznos is, szükséges is. Hasznos, mert a népművelőknek segít eligazodni a művészeti nevelés formakészletének szerteágazó kelléktárában, és hasznos azért is, mert a vita során szóba kerülnek mindazok az elvi, ideológiai, pedagógiai, didaktikai és pszichológiai kérdések, amelyekben az egyetértés, az egy nyelven beszélés itt is előfeltétele az eredményes népművelő munkának. Ugyanakkor szükséges is a vita, mert egyfelől a gyorsan szaporodó és terjedő formákhoz a művészetek különféle ágaiban elég nehéz megtalálni a legalkalmasabbnak ígérkező nevelési módszereket, másfelől, itt a "bevált receptek" mechanikus átültetése még hátrányosabb következményekkel szokott járni, mint a népművelés bármely más területén.