Iskolatervezés [antikvár]

Napjaink magyar iskoláiban - ahogyan erről vizsgálatok, publikációk és személyes megnyilvánulások vallanak - tulajdonképpen senki sem érzi jól magát. Nincs otthon benne sem a tanár, sem a diák, elégedetlen az irányítás és ideges a szülő. A régit toldozgatjuk-foldozgatjuk mégis, mondván: nincs pénzünk az újra. De hátha nem is a pénzről van szó elsősorban? Jó néhány évi kutatómunkával a hátam mögött, amiben mindig az után nyomoztam, hogy vajon mi az "iskolabetegség" tényleges oka, és hogyan lehetne a tünetek helyett végre magát a betegséget kezelni, eljutottam egy gondolati szintézisig. Ennek lényege: az iskola humanizálása. A vizsgálatok tanulságai alapján egy másfajta iskolaműködés körvonalai rajzolódtak ki és egyre erőteljesebb lett az a késztetés, hogy a hipotézist a gyakorlat próbájának vessük alá. Az iskolakoncepciót alaptételeiben 1987-ben fogalmaztam meg, a részletesebb kidolgozás 1988-ban indult. Az ebben részt vállaló pedagógusok és kutatók 1989. február 15-én, egyik megbeszélésünkön úgy határoztak, hogy megalapítják az "Újreál Egyesület"-et, a kísérleti középiskola ügyének támogatására.