Korai iskolaelhagyók és újrakezdő tanulók [antikvár]

A felnőttkori tanulással kapcsolatos elvárásokat és nézeteket Európában jelentős mértékben befolyásolta az 1995-ben megjelent Fehér Könyv,1 amelyben – noha nem minden előzmény nélkül – összegződtek az élethosszig tartó tanulás fontosságát hangsúlyozó gondolatok.2 A könyv megjelenését követően hirdette meg az Európai Unió 1996-ban az „egész életen át tartó tanulás évét”. Mindezeknek a törekvéseknek volt egyfajta összegzése az Európai Bizottság 2000- ben kiadott, Memorandum az egész életen át tartó tanulásról című kötete, amely gyakorlatilag az első lisszaboni stratégia3 nyitányát jelentette. Bár e folyamatban a hangsúlyok elsősorban Európa versenyképességének a növelésére helyeződtek, egyértelművé vált, hogy az arra irányuló célkitűzések nem választhatók el a társadalom egészét célzó, tanulással összefüggő törekvésektől. Ennek érdekében a nemzetközi kommunikációban egyre többször jelentek meg olyan fogalmak, mint az információs vagy tudástársadalom, amelyekben nemcsak a tanulás fontossága nyert kifejezést, hanem az a gondolat is, hogy a tanulás – legyen szó annak formális vagy informális jellegéről – nem választható el az információ megszerzéséhez és annak tudássá történő formáláshoz szükséges IC- (IK-) eszközöktől.