Bővebb ismertető
A XIX. század hetvenes éveiben Budapest, illetőleg akkor még Buda és Pest igen szegényes képet mutatott. A boltajtók fölött német cégtáblák, az utcákon németül beszélő közönség járt-kelt, a kávéházakban német ujságok mögé bujtak, a magyar lapok nem örvendtek nagy népszerűségnek. A német színház virágzott, a Nemzeti Színház, meg a budai népszínház éppen csak hogy be nem zárta kapuit.
Magyar ujság pedig elegendő volt, s kitünő munkatársakkal is dolgoztak, de a fővárosra nehezedő idegen szellemet megtörni nem bírták. Politika, vagy a világ eseményei nem is igen érdekelték az embereket, a magyar lapok kellő anyagi eszközökkel sem rendelkeztek, csak a lelkesedésük volt nagy és önzetlen. Csüggedést nem ismerő munkával igyekeztek tért hódítani a magyar nyelvnek és különösen a magyar szellemnek, de a tömegeket megfogni nem tudták.
Mégis végeredményképen a magyar sajtónak és a magyar színháznak az érdeme, hogy ezt a fővárost megmagyarosította. A magyar lapok felvették a harcot az egymás után keletkező német lapokkal, amelyek az erős verseny láttára az akkori "modern" technika vívmányait kezdték meghonosítani: képeket közöltek.
A magyar nyelvű sajtó érezte is ennek az "elmaradottságának" a hiányát, de csak évekkel később tudott megbirkózni, - gyengébb anyagi felkészültsége folytán, - ezzel a problémával.
1887-ben végre megszületett az első magyar nyelvű képes néplap is, a "Budapest", amelynek beköszöntője így hangzott...