Magyar nevelés, magyar műveltség [antikvár]

Részlet a kötetből: NEMZETI MEGÚJULÁS (Bevezetésül) A mult soha sincs lezárva. A nemzedékek nem dátumszerűleg megállapítható egymásutánban következnek, hanem egymás mellett és egymásba folyva élik a jelenné váló multat és a jövővé alakuló jelent. Elménk szerkezete és a gyakorlati tájékozódás szükséglete kívánják, hogy a történelem egységes folyamát korszakokra osszuk s szilárd határköveket verjünk le az idő útján. így próbáljuk megfogni az emberélet elfutó változásait, megérteni a történés okait s kinyomozni a várható következményeket. Minél távolabb kerülnek tőlünk a mult eseményei, ezek a határkövek annál ritkábbakká lesznek, annál nagyobb útszakaszokat fognak be. De annál tisztábban is látjuk, hogy a nagy történelmi válságok gyökerei sokkal messzibbre nyúlnak vissza és következményei sokkal tovább tartanak, mint ahogy a bennük vagy hozzájuk közel élők látták és gondolták. Érthető, hogy minden embernemzedék a maga válságát éli át igazán s tartja a legnagyobbnak és érthető, hogy a maga arasznyi létében is szüksége van a határkövek leverésére, melyek több fordulatot állapítanak meg számára húsz esztendő alatt, mint amennyi az egész addigi történelemben mutatkozik előtte.