Művészet és politika [antikvár]

A szépség és az igazság régóta a művészet tartópillérei. E tétel elméleti változatai a kiváló esztétákat és művészeket egyaránt foglalkoztatták; utaltak a szépség és igazság elválaszthatatlan kölcsönösségére, szoros kapcsolatára, s arról is szóltak, hogy sohase engedjük meg ennek a két fogalomnak a szembeállítását. Közülük egyik sem létezhet "önmagáért", a társadalom belső feszítőerejétől elszigetelten; mindkettőt megtaláljuk a jóban, s mindkettőben megtaláljuk a jót. A művészet és a művész akkor nagy, ha az alkotásban a szépség és az igazság maradandó, ha megőrzi egységét, ha ez az egység függetleníti magát a társadalmi változásoktól, s ugyanakkor nem veszít értékéből. Tudjuk, azért van ez így, mert az alkotó a kifejezésmód, a forma tökéletességén túl mindig az igazság megvilágításában kereste a jót, a saját jelenében kutatta a jövendőt, az újat, s magatartásának iránytűje mindig az új felé mutatott.