Népünkkel, népünkért [antikvár]

Egy művelődési egyesület történetének az áttekintése - még ha ilyen nagy léptékű krónika is az, mint amelyet kezében tart az Olvasó - az adott hely és kor társadalmi-kulturális hátterének legalább vázlatos áttekintését igényli. Esetünkben ez Szabadka és a 19. század. A felvilágosodás korának közművelődési hullámverései (ha egyáltalán eljutottak idáig) már régen belesímultak a kulturális közönybe. Pedig Európában már egyre-másra alakulnak a népfőiskolák, polgárjogot nyer az ún. szabadnevelés, amelynek célja a társadalmi méretű általános, művészeti, erkölcsi stb. felnőttoktatás, népművelés, és az akkori Magyarország fejlettebb vidékei is jóval Szabadka előtt jártak e téren. A tőkés termelési módra való áttérés, a nagyüzemi (gépi) termelés társadalmi igénnyé tette a városokba özönlő fél- vagy teljesen analfabéta (leendő) munkások pótlólagos iskolázását, elemi műveltségük utólagos kiegészítését. A népművelés gyors kibontakozásának tehát egyrészt gazdasági érdekek álltak a hátterében, másrészt viszont a lassan-lassan tömegméretűvé duzzadt kulturális igény teremtett hozzá kedvező társadalmi légkört.