Racionalizáció és társadalmasítás [antikvár]

Bevezető A kötet szerzője és néhány tanulmány fordítója a hatvanas évek végén szembesült először a felnőttoktatás mindennapi gyakorlatával. A járási feladatokat is ellátó jászberényi Déryné Művelődési Központban a szabás-varrás tanfolyamok a legnépszerűbb ajánlatok közé tartoztak. Évről-évre több száz lány és háziasszony iratkozott be a kurzusokra, ráadásul komoly összegeket fizetett azért, hogy tanulhasson. A tanfolyamokat - a házban dolgozó népművelők mindezek ellenére - nem tartották rangos tevékenységnek. Ezzel szemben látnunk kellett, hogy évről-évre komoly bevételt hoztak, segítségükkel sikerült egyensúlyban tartani a művelődési központ labilis költségvetését. A későbbiekben inkább csak érintőlegesen vagy esetenként találkoztam a felnőttoktatással. A TIT tagjaként, előadóként vagy nyelvtanfolyamok vezetőjeként viszont sok felnőttet tanítottam. A hetvenes évektől pedig falukutató és szociográfiai táborainkban nyílt alkalmam speciális oktatási-népfőiskolai formák kipróbálására. A rendszerváltás előtti és utáni években sokakkal együtt kerestem, utóbb pedig kutatni kezdtem, hogy miként lehet reagálni a társadalom által kitermelt és támasztott új igényekre. Némi szerencsével előbb Ausztriában majd Svájcban szerezhettem tapasztalatokat, ahol szembesültem azzal, hogy a nálunk erősen lehatárolt, perifériára szorított felnőttképzés ezekben az országokban sokkal szélesebb felületen, jól kiépített, differenciált intézményrendszerrel érintkezik és találkozik a társadalommal. Ettől kezdve kutatóként is egyre jobban érdekelni kezdett a szakterület. Esetenként megbízások, felkérések alapján, máskor konferenciák meghirdetett témájához igazodva láttam hozzá a hazai felnőttoktatás történetének ill. mai helyzetének elemzéséhez és áttekintéséhez. A kötetben közölt tanulmányok többsége így keletkezett, a hazai gyakorlat elemzésén alapult és válaszokat fogalmazott meg egy-egy általam fajsúlyosnak ítélt problémára. A kötet utolsó harmadában nemzetközi tájékozódásom néhány közérdeklődésre számot tartó eredményét közlöm. Külön kiemelem a felnőttoktatás „pápájától", Franz Pőggelertől kapott dolgozatot, aki személyesen buzdított arra, hogy ismertessem meg tanulmányát a magyar olvasókkal. A Migros-ról, a finn nyitott egyetemről, a dán felnőttoktatásról szóló dolgozatok érzékeltetik, hogy mennyire sokszínű a felnőttképzés világa. Velük szemben az Egyesült Államokból hozott anyagok némelyike pedig azt is bizonyítja, hogy a magas színvonalú marketing mellett, ez a komoly diszciplína esetenként komolytalanságokat is megengedhet magának.