Rajzok/Eszményi világ [antikvár]

Részlet a könyvből:18- Május 31. Megint eltelt egy nap! Mégsem történt semmi; hét hét után telik, hónapok múlnak, és én nem látok egyebet, mint a tengert és az eget. Semmi nevezetes nem történik velem! Valamilyen érdekes esemény nem tud utamba jönni. Oh! hogy irigylem a halászleányokat, kik a tenger hullámai között veszélyben forogva, néha még a halállal is farkasszemet néznek. Ők nem unatkoznak. Dolgoznak; élnek! - Nem úgy mint én, ki csak alszom, alszom - - álmodozom. - - Jó éjt könyvecském! megyek aludni. Talán látok álmaimban valami szépet. De rosz lesz felébredni -.E szavakkal zárja be Penmars Jeanne naplóját; azután gondosan, mint a kinek nincs miért sietnie, lezárja fedelét és iróasztala fiókjában, illatozó, friss rózsa levelek közé szép, rendesen elhelyezi. Még egy tekintetet vet a hold ezüstös fényében úszó tenger rengeteg síkságára, azután kibontja hosszú aranyszőke haját, egy csókot int a tükörből rámosolygó arcz felé, és aludni tér.