Szakmatükör 3. [antikvár]

Harmadik „Szakmatükör" kötetünk célja, hogy a budapesti közművelődési intézményekből a '60-as évektől elindult szakmai innovációkat és újszerű kezdeményezéseket gyűjtse össze. Azokat a máig ható kezdeményezéseket, amelyek megtermékenyítették a közművelődés mindennapjait. Feltárja az innovatív folyamatok születési körülményeit, azok fejlődésének és terjedésének okát, útját és eredményeit. Érzékeltetni kívánja azt a jellemző tendenciát, hogy a közművelődés inkubátorában kifejlesztett tevékenységi formák hogyan kerülnek más ágazatokba, jó esetben azért, hogy ott új folyamatokkal szervesüljenek, kiteljesedjenek (oktatás, szociális terület), máskor pedig azért, hogy a közművelődés helyett - annak rossz feltételrendszere miatt - másutt hozzanak hasznot (szórakoztatóipar, turizmus). Célja az is, hogy felhívja a figyelmet a közművelődési intézményrendszer által teremtett értékekre és arra, hogy a feltételrendszer hiányossága miatt nem csak anyagi veszteség keletkezik. Rétegek szakadhatnak ki az aktív, közösségi művelődésből. Kötetünk korszakhatáraként a '60-as éveket jelöltük meg. Ezt egyfelől az indokolja, hogy erre az időszakra az '50-es évek tömegekre irányuló, népnevelői tevékenysége kifullad, és egyre inkább a rétegek, közösségek művelődésére tevődik át a hangsúly. Másfelől ez az a korszak, amelyben a szakma idősebb generációja már tevékenyen részt vállalt, s általuk dokumentálható a korszak. Sajnos - ahogy az a közművelődés területén tipikus nagyon kevés tevékenységről áll rendelkezésre tudományos elemzés, kutatás. így az a lehetősége marad a szerkesztőnek, hogy több egyedi nézőpont párhuzamos láttatásával közelítsen a tényszerűséghez.