Szenvedély kötelező [antikvár]

...Az autóbusz hirtelen fékez, az utasok tömött oszlopa előrelódul. Valaki felszisszen, s ingerült, méltatlankodó szavakkal illeti szomszédját, aki a tehetetlenség fizikai törvényének engedelmeskedve a lábára lépett. A méltatlankodás azonban nem a fizikának szól. A válasz hangja nem kevésbé ingerült. Szót szó követ - sértődöttet sértő, gyalázkodót fenyegető -, ütlegre ütleg, csitításra buzdítás felel, a kalauz csenget, a kocsi megáll, ajtó nyílik, rendőr, igazoltatás, csődület, tanúk... - ahogyan az már lenni szokott. Miközben az igazolvány a zsebből előkerül, a teli aktatáska kicsúszik a sértett hóna alól, a kövezetre hull s a felpattant zár utat nyit a tartalomnak. Pillantásom - mely eddig a táska gazdájának őszes haját, simára borotvált, telt arcát, finom szövetből divatosan szabott felöltőjét mustrálta - ösztönösen odasiklik. A táskából kék papirosba gondosan kötött könyvek, füzetek tolakodnak elő. Egyikük szétnyílik kissé; eléggé ahhoz, hogy felismerjem benne a középiskola földrajzi atlaszait.