Szöveggyűjtemény a művelődéspolitika tanulmányozásához (1943-1956) [antikvár]

Részlet: A két világháború között a magyar társadalom egységesen a kapitalizmus, pontosabban a monopolkapitalizmus és az állami irányításba fogott kapitalizmus rendszerében él. Tehát osztálytársadalom, amely a termelésben elfoglalt helyzet szerint osztályokra tagozódik. Mégpedig egy vékony polgári osztály alatt aránylag széles kispolgárság és hatalmas munkásosztály helyezkedik el. Ez az osztály szerkezet kétségtelenül érvényes rétegződése társadalmunknak, azonban egyúttal elvont is. Társadalmunk, mint konkrét történeti társadalmi valóság ennél tagozottabb képződmény. Az egyes osztály helyzetekben, a különböző termelési viszonyokban különleges társadalmi képződmények helyezkednek el aszerint, ahogy ezeket a termelésbeli helyeket a történelembeli alakulás kitöltötte. Ebből a szempontból különös és érdekes képződmény a mi társadalmunk, s e különös alakulás megfejtését társadalmunk sajátságos történelmi alakulásában találjuk meg. Nevezetesen a mi társadalomalakulásunkban az történt, hogy a nemesi-nemzeti társadalom mindmáig nem számolódott fel, hanem alkalmazkodva az idő változásához, kisebb-nagyobb módosulásokon átesve mindmáig megőrizte fennállását. Ez a történelmi alapszerkezet: a történelmi-nemzeti társadalom ma is mint egy egységes társadalomszerkezet áll fenn társadalmunkban, csakhogy most már nem fogja át az egész társadalmat, hanem helyet engedett a később kifejlődött polgári társadalomszerkezetnek. Ez a modern polgári társadalom 67 után alakult ki, és abban az időben még alárendelten igazodott a történelmi szerkezethez. Később azonban teljesen elszakadt attól, és ha felső rétegében politikai szövetségre is lépett a másik rendszerrel, különállását és különfejlődését szintén megtartotta. Ennek a két különböző elvű szerkezetnek az egybeszövődése adja a magyar társadalom alapvető jellegét. De az is alapvetően fontos körülmény társadalomszerkezetünkben, hogy mindkét struktúra csak magas szerkezet, tehát nem általános munkaszerkezete közösségünknek, tehát nem a legalsóbb fokig kiépült társadalomszervezet.