Bővebb ismertető
"Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni 1989. november elsején a budapesti Kossuth Klub előadótermében, de még a környező szobákban sem, akkora volt az érdeklődés a Vizsgarendszer Magyarországon? című konferencia iránt." így írt a sajtó (Köznevelés, 1989. 43. sz. 3. o.) az Oktatáskutató Intézet, a Neveléstudományi Kutatók Országos Egyesülete és az Országos Pedagógiai Intézet Értékelési Központja által szervezett konferenciáról, melynek előadásait e kötetben adjuk közre.
Mi hangzott el ezen a konferencián, miről is szól ez a kötet? Az iskolarendszer egészét átszövő vizsgarendszer gondolatáról. Arról, hogy miképpen építhető fel egy olyan rendszer, amelyben a hosszabb-rövidebb ideig tartó iskolai tanulás eredményessége és nem a tanulás folyamata válik fontossá. Arról, hogy mennyiben lehet gyengíteni az iskolai tanítás folyamatát eddig szabályozó tantervek igazgatási jellegét, és miképpen kísérelhető meg, hogy a bizonyítvány ne csupán a képzésben való részvétel tényét, hanem a megszerzett tudás minőségét is tanúsítsa. Szó esett továbbá a konferencián az iskolák szintjén szervezendő, a tanárok és a szülők érdekeit közvetlenül érintő diagnosztikus vizsgákról, illetve vizsgálatokról is, amelyek még a tanulási folyamatban tájékoztatnának-orientálnának a diákság tudása felől. A diagnosztikus vizsga oktatáselméleti alapvetései mellett egy-egy tanulmány erejéig helyet kapott -a kötetben a pszichológia és a kultúrantropológia szemléletmódja is, hogy más logikában is lássuk a vizsgák és vizsgálatok jelentését.
A tudományosan tervezhető társadalom eszméjének bukása óta joggal fogadható gyanakvással bármely komoly fordulatot ígérő tervezet. A vizsgarendszerekre vonatkozó elképzelésekkel kapcsolatban is kikerülhetetlenül felmerül a kérdés: mi valósítható meg az amúgy "kézenfekvőnek tűnő tervekből? A konferencia "hallgatósága a bemutatott tervek realitását maga is felmérhette, néhány, elsősorban nyugat-európai ország értékelési és vizsgáztatási rendjét taglaló előadás alapján.