A magyarok krónikája [antikvár]

Tették a dolgukat. Ki törte a földet, nevelte barmait, ki hajtotta gépeit, csiszolta munkadarabját. Ki hagyományból, majd könyvből művelve gyógyított, közvetített ember és az égiek között a szabad természetben, majd templomházban, ki a közösség ügyes-bajos dolgait intézte naphosszat. Tették a dolgukat. Közösségmegtartó köznapisággal. Magyarok, nem magyarok, együtt élve évszázadokig. A mi dolgunk az lehetne: úgy csoportosítani a "végzett dolgok" történéseit, hogy ezen önfenntartó mindennapiság álljon a tárgyalás tengelyében... Csiszolták értelmüket, kitartó szenvedéllyel figyelték az éghajlat, a termőföld adottságainak befolyását terményeik növekedésére, az öntözés, a földlazítás serkentő áldását, gépiesen begyakorolt mozdulataik hatékonyságát. Keresték az újabb füveket a gyógyításra, és magyarázatokat a Föld, az égitestek, az emberek viselkedésére. Köznapi kutatószenvedély, folytonos megújulására törekvés, tenniakarásból származó lelemény. Közösségmegtartó értelmesség. Egyszer úgy kellene bemutatni egy nép történelmét, hogy lássék: mikor, milyen választások kínálkoztak. A napi életben kétkezieknek, a közösség sorsa intézésében a vezető rétegnek. S vajon jól döntöttek-e?...