A magyarok világkongresszusának tárgyalásai [antikvár]

A nemzeti önfenntartásnak az erők egyesítésében megnyilvánuló tendenciája, mely a világ minden életrevaló nemzetének fő jellemvonása, nem hagyhatta érintetlenül a darabokra tépett magyar nemzetet sem. Sajnos, hogy a szervezkedés eszméje csak akkor tudott megérni a világon szétszórtan élő magyarság első kongresszusáig, amikor milliós tömegekben választottak el magyarokat a nemzeti törzstől. Kétségtelen azonban, hogy ennek a pusztító ténynek serkentő kihatása volt arra, hogy a külföldön élő magyarságban rejlő latens erőt ne csak észrevenni és mérlegelni, hanem szervezni és a nemzet erőtényezői közé felsorakoztatni is megkíséreljük. Bár a Magyarok Világkongresszusa szervezéséhez viszonylag csak rövid idő állott rendelkezésre, Perényi Zsigmond báró, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke és dr. Ripka Ferenc, Budapest székesfőváros főpolgármestere megalkották azt a szervezetet, mely fáradtságot nem ismerve, a világkongresszust létrehozta és azt sikeresen lebonyolította. A világkongresszus gazdag programmja szükségessé tette a tárgyalásoknak négy szakosztályban hat helyen egyidőben való folyását. Így sikerült elérni, hogy a valóban rövid tárgyalási idő alatt 54 előadás tartassék és 117 határozati javaslat terjesztessék elő. Az előadásoknak és a határozatoknak nagy száma igazolja legjobban, mennyire szükség volt erre a kongresszusra. Itt volt már az ideje annak, hogy a világ magyarjai találkozzanak és a nemzet jövőjének pillérei közé oda illesszük a külföldi magyarság erejét. A világkongresszus programmjának kidolgozása alkalmával szerencsém volt boldogan érezni azt a lelkes készséget, mely a felkért előadók részéről megnyilvánult. Csakis az ő vállalkozásuk alapján állíthattam össze a kongresszus programmját úgy, hogy az a magyar egység problémáit rendszeresen felölelje.