A népvándorláskor fiatal kutatói 6. összejövetelének előadásai [antikvár]

ELŐSZÓVas megye hívta meg a népvándorláskor fiatal kutatóit hatodik tanácskozásukra Velembe. A genius loci - tudjuk - mindenütt működik, Vasban azonban különösen otthon van, ez nemcsak a pompás rendezésben, hangulatban voU tetten érhető, hanem a kötetben is észlelhető: a tanulmányok negyed része helyi erők terméke (még az előszó írója is oda számítja magát). Féltucat kötet a sorozatot az egyik legrendszeresebben megjelenő periodika szintjére emeli - immár célba vehető egyszer az egész áttekintése. Hagyománynak engedelmeskedik a hatodik előszó is, amikor erővonalak figyelésére és a kínálat kedvcsináló terítésére törekszik.A legújabb generáció honfoglalása a tanácskozásokon - a Szennán oly örvendetesen megindult tendencia - némileg lassulva ugyan, de folytatódott. Néhányan máris szilárdan beépültek a társaságba, új szerzőkkel jelentkeztek Budapest, Szeged, Pécs egyetemei és igen erős voU az anthropológusok csapata (különösen ha figyelembe vesszük az elh^gzott, de meg nem jelent előadásokat is). Annál szomorúbb, hogy az i^ak évkönyve másodszor indul neki;ológgal és harmadszor közöl posthumus dolgozatot. Engedtessék meg nekem, hogy Ormándy Jánost magam is búcsúztassam. Nem állhatom meg, hogy fel ne kiáltsak: gyerekek, vigyázzatok magatokra és egymásra!Bővülés észlelhető a társaság maga választotta időkorlátainak mindkét végén. A későrómai előzmények és az Árpád-kori kifutás fokozott jelenléte nemcsak a hely szellemének rovására írható.Velemben a viselet vizsgálata volt a meghirdetett vezérfonal - jellemző is lehet, hogy a nagyobb tanulmányok (többnyire) tartották magukat a tematikához. A többi dolgozat vagy tisztán információ, vágy inkább spekulatív jellegű, a viselet mellett egy-egy villanásra megjelenik a településtörténet, gazdaságtörténet, hadtörténet, kutatástörténet, (a lepencei szoborlelet lehetséges interpretációjára gondolva) a mentalitások története és persze a biológiai ember is.Ami a viseletek kutatását illeti, a szerzők elsősorban egy-egy viseleti elem (tárgytípus) beható vizsgálatára összpontosítottak. Pásztor Adrién i^mét bemutatott egy részletet a készülő nagy gyöngyhatározóból, ezúttal egy lelőhely, a Csákberény-orondpusztai avar temető gyöngytípusainak sokoldalú vizsgálatára támaszkodva. Színes tábláit etalonként fogjuk használni. Kiss Gábor leközölte a lukácsházi 8. (lovas) későavar sírt, meggyőző rekonstrakciókkal, a lovas és a ló viseletének (azon belül a tausírozott vas faleráknak) igen alapos vizsgálatával. Bevallhatom: az a mód, ahogyan a viseletet kezeli, nagyon közel áll metodikai elvárásaimhoz. Szalontai Csaba a hohenbergi illetve a záhonyi szíjvégek rokonságát kutatva folytatta előnyomulását az avar korból a 9. század felé. Immár konkrét adatokkal kísérelte meg a kettős keltezés alkalmazását. Előre látható a szikrázó vita, hiszen Falko Daim - teljesen egyidejűleg - egészen más kronológiai és történeti összefüggésben tárgyalta ugyanazt a hohenbergi leletet. Kulcsár Mihály a korábban karpereceknek meghatározott Árpád-kori köpűs záródású karikák hajkarika voltát bizonyította. A 12. sz. elejétől a 13. sz. végéig követhető változásuk (amelynek a méretek fokozatos növekedése a jellemzője) más korok más ékszereinél is megfigyelhető törvényszerűséget jelet.A viseletek összetett és szerteágazó kérdéskörére figyelve örömmel észlelem, hogy a fiatal kollégák az időrendi aspektust mennyire komolyan veszik. Kultúrtörténeti tanulságokig már csak elvétve jutnak el, de ez is biztató. Továbbra is hiánycikk azonban a viselet egészének, mint rendszemek a vizsgálata és a lehetséges etimológiai háttér. De ne legyünk telhetetlenek