A XVIII. Század Magyarságképe Elfeledett Francia Források Tükrében [antikvár]

BEVEZETÉS1813-ban a francia emigrációba kényszerült Batsányi János - a francia-magyar kapcsolattörténetről értekezve - Jean Bérony álnéven a következőket írta a Párizsban megjelenő Mercure Etranger hasábjain: Mindaddig, míg a kereszténység bástyájának tekintették a franciák és a németek Magyarországot, érdeklődéssel figyeltek minden ottani háborút és politikai eseményt,- de lassanként szem elől tévesztették, s végtére már csak Ausztria egy tartományának tekintették. Mintegy ötven éve már egyetlen francia író sem említette meg, kivéve Sacy-t, a Magyarország általános története című munka szerzőjét. Mirabeau felületesen ír róla Porosz monarchiájában. Beaufort Nagypolitikai tárcában tévedéseket állít. A négy világrész történeti, topográfiai és erkölcsi képe című munkájában Sané alig szól róla. Végül d'Álaméért és Voltaire tisztes említést tesz róla, anélkül hogy részletekbe bocsátkoznék/'1 íme a terra incognita Magyarországának historiográfiai gyökere. A napóleoni felszabadítás reményeiben éppen most csalatkozott Batsányi ezzel megalapozza a méltatlanul Európa peremére került magyarságképet, mely szerint ameddig a töröktől védtük a keresztény világot, addig a glorifikáció, ám a veszély elmúltával a feledés az osztályrészünk. Ez a gondolatsor igaz némi finomítással mind a mai napig kísért a témakör szakirodalmában!2Vajon tényleg ennyire feledésbe merült volna Magyarország? Akkor, amikor a magunk részéről a kérdésre adott nemleges választ aláhúzzuk, ennek egyúttal az ellenkezőjét is állítjuk! Véleményünk szerint ugyanis a XVIII. század nemcsak újra felfedezi, hanem jóval árnyaltabbá is teszi a múltbeli kép beidegződésének minden kísértésével együtt1Aussi longtemps que la France et l'Allemagne ont regardé la Hongrie comme le boulevard de la chrétienté, elles se sont intéressées a toutes les guerres et a tous les événements politiques de ce pays,- mais peu-a-peu elles le perdirent de vue et Finirent par le regarder comme une province de l'Autriche. Depuis environ cinquante ans, les écrivains français n'en ont fait aucune mention, excepté Sacy, dans son Histoire générale de Hongrie. Mirabeau, dans sa Monarchie Prussienne, en parle d'une maniere superficielle. Beaufort, dans son Grand Porte-Feuille politique, en dit des faussetés: Sané^ dans son Tableau historique, topographique et moral des quatre parties du monde, en parle peu. Enfin, d'Alembert et Voltaire en font une mention honorable, sans entrer dans des détails particuliers."Lásd: BATSÁNYI János összes művei II, Budapest, i960, 369.;609, Jóllehet az itt idézett Batsányi kritikai kiadás Batsányi Jánosnak tulajdonítja Ogyallai Besse János2Batsányi többek között hamar szertefoszlott bonapartista illúziói sugallta megállapítása (Lásd: KÖVÉR Lajos: Batsányi János Napóleonnak szánt államelméleti munkája 1809-ből, klny. Szeged, 1982, uő: Les principes de base de la monarchie universelle napoléonienne d'abes un bampblet bonapartiste hongrois, in: Actes du 113e et du 114e Congres national des Sociétés savantes, Révolution française 1788-1789, Paris, C.T.H.S. 1991, 241245) visszaköszön Birkás Géza munkájában, aki így ír az elfelejtett Magyarországról. A XVIII. században Franciaországban is a magyarok iránt való érdeklődésnek csak gyér nyomaival találkozunk. Ott is mint máshol elfelejtenek bennünket, nem törődnek velünk." (Lásd: BlRKAS Géza. Francia utazók Magyarországon, Szeged, 1948, a továbbiakban Birkás, 1948. 72.) Köpeczi Béla a francia hatalmi politika megfontolásainak szemszögéből igazat ad Batsányinak. (Lásd: KÖPECZI Béla: Epy felvilágosult magyar történelem, in: KÖPECZI Béla: Magyarok és franciák XIV. bt jóstól a francia forradalomig, pp. 1985, a továbbiakban Köpeczi, 1985. 373.) Ugyanezt az álláspontot ismétli meg legújabban Fejérdv Gergely, amikor azt írja, hogv a majtényi síkon történt fegyverletételt követően Bécset tekintették a korban a művelt világ, Nyugat-Európa határának, és Magyarországot a Habsburg-birodalom részeként tartották számon, ezért a térségbe érkezők nem tartották fontosnak hogy a Kárpát-medencébe látogassanak." (Lásd: FEJÉRDY Gergely: 18. századifrancia anyanyelvű utazók Magyarországon, Világtörténet, 1999. ősz-tél, a továbbiakban FEJÉRDV, 1999. 45.)