A zsidók története [antikvár]

JOSEPHUS FLAVIUS ÉS A ZSIDÓK TÖRTÉNETE Josephus Flavius elsősorban A zsidó háború történetírójaként nyert halhatatlan hírnevet az utókor irodalmi köztudatában. Ő maga azonban élete főművének A zsidók történetének az „első ember megteremtésétől kezdve Nerc császár uralkodásának tizenkettedik évéig" (XX, 12, i), azaz a történetíró saját koráig ívelő epikus hömpölygésű hatalmas összefoglalását tartotta. Ritkán fordul elő, hogy egy és ugyanazon író két nagy munkája olymértékben különbözzék egymástól a keletkezés körülményeit, a megírás módszereit, s az alkotó szándékát tekintve, mint A zsidó háború és A zsidók története. Az előbbit Josephus a megdöbbentő, egész énjét felkavaró, iszonyatos és mégis szükségszerűnek elismert élmények hatása alatt szinte egyvégtében, a fiatalos energia lázas hevületében írta. A Hierosolyma capta feletti diadalmenet napjaiban fog hozzá a megírásához, alig egy-két év alatt el is készül az első, arameus nyelvű fogalmazvány, és hamarosan megjelenik, valószínűleg már 75-ben, de mindenképpen még a győztes hadvezér-császár, Vespasianus uralkodása alatt a végleges görög szöveg is. A zsidók története megírásának gondolata már a higgadtabb férfikor éveiben születik, és csaknem két évtized inkább lassú, mint kitartó, a „tétovázás és csüggedés" (I, i, 2) időszakaitól meg-megszakított mimkásságának eredmé- V