Adatok a magyar rendezés első évtizedeihez [antikvár]

Részlet a könyvből: "A színház a tradíciók művészete. A színész átvesz szokásokat az együttestől, amelybe beilleszkedik. Azonban idomulni fog közönségéhez is. Egy társadalmi átalakulás pedig törvényszerűen magával vonja a régi színházi hagyományokkal való szakítást és megindítja új szokások kifejlődését. Kétszeresen érdekes kérdés tehát, hogy az 1790-ben útjára induló hivatásos magyar színjátszás támaszkodott-e egyáltalában valami hagyományra, s ha igen, honnan merítette. De érdekes az is, hogy az első magyar társulatok, amelyeket Pest-Budán és Kolozsvárott egyaránt a felvilágosodás hozott létre, színpadi produkcióikban mennyire maradtak hívek esetleges példaképeikhez és miben tértek el tőlük. A hazai színjátszásban évszázados és fényes hagyományai voltak a főúri színháznak, ezek azonban csak közvetett forrásként szivároghattak le abba a kisnemesi-polgári együttesbe, amely 1792 tavaszán Budán játszani kezdett. Ráday Pál gróf lehetett ugyan ismerőjük és tolmácsolójuk, s ekkor a hatás intenzív volna. A valóságban azonban Rádayt a főúri műkedvelő színjátszásnak egy jóval egyszerűbb válfaja érdekelte, mint a Koháry-, Esterházy- stb.- féle barokk színház, a legszívesebben pedig hivatásos német társulatokkal foglalkozott. A Kelemen Lászlóékat ért hatáskomplexusban a barokk főúri színház nyomát nem követhetjük. Annál inkább két másik tényezőjét, s ezek az iskolai színjátszás és az egykorú fővárosi német együttes."