"Adj netet!" [antikvár]

A gyermekek körében jellemző játékokra és az általuk használt hagyományozódó szövegekre a hazai folklorisztika kezdeteitől komoly figyelem irányult, ennek köszönhetően a körülbelül kamaszkorig terjedő korcsoportok folklórja önálló kategóriává vált (pl. Katona 1.1979a). A gyermekfolklór és a gyermekjáték kutatása sokszor összefonódott, jól illusztrálja ezt a fogalomhasználat, hiszen a gyermekjáték és -folklór időnként szinonim kifejezésekként jelennek meg a szakirodalomban. Ez részben érthető, hiszen a gyermekek által használt folklórszövegek sokszor valamilyen játék szituációban hangzanak el, akkor is, ha pusztán a szavak a játékszerek. A legismertebb hazai folklorisztikai tipológiák a „gyermekkor költészetének" mindössze néhány fő műfajcsoportját különítik el, például a gyermekdalokat, gyermekjátékokat és gyermekmeséket (VoiGT 1979, 348), illetve a mondókákat, a dramatikus jellegű játékszövegeket és a gyermekdalokat (Tátrai Zs. 1988, 586). Ezeknek a kategóriáknak a kiemelése egyszersmind kijelölte a gyűjtendő szövegkorpusz határait, figyelmen kívül hagyva olyan műfajokat, mint pl. a vicc, monda, anekdota, rémhír vagy igaztörténet, amelyek szerves részei a gyermekfolklórnak is.^ A jelenleg elérhető antológiákból a felsoroltaknál is jobban hiányoznak a hagyományos műfajtipológiákba nem illeszthető alkotások, köztük a kifejezetten 21. századi jelenségek, mint például az internetes kommunikációban megjelenő folklór jellegű tartalmak. E kötet összeállításánál ezért fontosnak tartottam, hogy a fiatal korosztályok folklórját ne szűkítsem le a játékokkal összefüggésbe hozható szövegekre és tevékenységekre. Számos egyéb jelenség gyűjthető és gyűjtendő. Nemcsak újszerűségük miatt, hanem azért is, mert sokkal inkább jellemzik a mai gyerekek és fiatalok folklór megnyilvánulásait, mint az antológiákból ismert repertoár. A hagyományos falusi közösségekben a kicsik és nagyok játék tevékenysége és folklórtudása nagyobb átfedést mutatott, a lányok szinte a házasságig játszották a különböző társas gyermekjátékokat egymással és kistestvéreikkel ^ Annak ellenére, hogy az elméleti alapvetésekben megfogalmazódik a tágabb gyűjtési perspektíva szükségessége. Voigt Vilmos definíciójában a gyermekfolklór „a gyermekek által ismert vagy számukra alkotott folklórjelenségek összessége" (VoiGT 1979b, 348). Katona Imre, szintén 1979-es összefoglalásában ez kiegészül az idősebb nemzedékektől átvett, valamint a gyermekek által létrehozott alkotásokkal, általuk fenntartott hagyományokkal (Katona 1979a).