Az olympiai játékok története [antikvár]

Az olimpiai játékok megannyi felemelő mozzanata közül is kiemelkedik az eredményhirtedés. A győztes versenyző kerül a sportvilág érdeklődésének középpontjába, amikor tiszteletére felhangzik a nemzeti himnusz és felkúszik a főárbocra a győztes országának nemzeti lobogója. Mindebben megerősítettek azok az élmények, amelyek során NOB-tag minőségemben "versenyzőközelben" láttam a győztest, olvashattam arcáról az öröm, a büszkeség, a meghatottság, a köszönet villámsebesen cikázó rezdüléseinek megnyilvánulásait. Ez a nagyszerű, örök életre maradandó élmény nem jutott osztályrészéül 50 évvel ezelőtt volt kedves történelemprofesszoromnak, dr. Mező Ferencnek. 1928-ban Amszterdamban távollétében játszották el a magyarok közül elsőként neki himnuszunkat és vonták fel tiszteletére a nemzeti trikolórt. "Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott" - írta dr. Mező Ferenc egyik megemlékezésében. A technikai fejlettség akkor még azt sem tette lehetővé, hogy televízión nézhesse végig a felemelő ünnepséget, amelyet győzelme alkalmából rendeztek, s láthassa azt a határtalan örömet, büszkeséget, amely eltöltötte a kis magyar tábort az amszterdami olimpiai stadionban. Nem gazdagodhatott egy életre szóló élménnyel és erről egyetemi előadásai során néha kissé kesernyésen tett említést. Elvett valamit a sors, vagy talán a szűk látókörét kicsinyesség, amit nem pótolhatott akkor semmi... Annál inkább később!