Civilizációs korszakváltás és ifjúság [antikvár]

ELŐSZÓ Ebben a kötetben az elmúlt öt év nem problémamentes kutatási eredményeit közöljük. Az első nehézség, amelybe ütköztünk, azon irodalmi és kutatási kapcsolódási pontok megtalálása volt, amelyek mintegy lehetőséget adtak a magyar fiatalok új szempontú megközelítéséhez. Ez közel sem volt egyszerű, ugyanis nyugatnémet kollégánkkal, Jürgen Zinneckerrel való együttműködés során visszatérő vádként hangzott el, hogy mit akarunk egy nyugatról adaptált elméleti megközelítéssel, illetve Molnár Péter kollegámmal közösen végzett magyar és nyugatnémet összehasonlító vizsgálattal, két olyan társadalmat választva kutatási terepül, amelyeket falak választanak el egymástól. Mit is akartunk? Mindenekelőtt ifjúságot — nem „ellátási problémát" vagy „kormetszetet" — akartuk kutatni, azt az ifjúságot kívántuk vizsgálni, amely életstratégiákat, valamint társadalmi, kulturális és politikai cselekvési és társadalmi orientációs mintákat sajátít el és alakít ki, amely végső soron a magyar társadalomban is új társadalmi csoportok, rétegek és osztályok kialakulását valószínűsítheti. A nyolcvanas évek első felében folyó kutatásaink arra hívták fel a figyelmet, hogy a „fű alatt" a fiatalok életstratégiájában, cél- és értékrendszerében ugyan változás figyelhető meg, de az intézményi abroncsok nyoma — azok lassú leválása ellenére is — még bénító erőként hatottak, 's hatnak ma is. Éppen ezért, a nyolcvanas évek közepén a józan ész ellenére (gazdasági, megélhetési problémák stb.) a Zinnecker-féle „scenáriót" választottuk, mert úgy gondoltuk, hogy az alapvető kérdéssé az válik hogy, van-e esély a fiatalok polgárosodására, illetve milyen társadalmi orientációs és cselekvési mintákat hoznak létre annak megvalósítására. Szociológiai támpontként Pierre Bourdieu munkásságát vettük alapul. Pierre Bourdieu Distinction c. könyvében a társadalom szerkezetét olyan többdimenziós térként értelmezi, amelyben a kulturális és anyagi tőkejavakkal rendelkező egyének különböző pályákat járnak be, és alakítják ki egymáshoz való viszonyukat, és így jönnek létre azok a kollektív aktorok, amelyeket akár osztályoknak is nevezhetünk. A francia társadalom szerkezetének ilyen elemzéséből az tűnik ki, hogy a francia társadalomban az osztályok (mindenekelőtt a felső és középosztályok) egyre inkább „átcsúsznak" a kulturális mezőbe, ami determinálja a kulturális és politikai cselekvést. Jürgen Zinnecker a Bourdieu-féle megközelítést az ifjúságra adaptálva azt állítja, hogy az ifjúság kulturális mezőbe kerülésével a fiatalok — mint specifikus kulturális és politikai javakkal rendelkezők — külön aktorként jelenhetnek meg a társadalmi térben. Meg kell jegyeznünk, hogy Bourdieu modelljében alapvető, hogy a kapitalizmusban létezik, sőt központi szerepet játszik az elkülönült gazdasági mező, s így a gazdasági tőke történetileg is a szimbolikus tőkekonverziók és rekonverziók „beszámítási pontjaként" szerepel. Míg az ipari kapitalizmus korában a kulturális tőkére való konverzió a gazdasági tőkeviszony generálta egyenlőtlenségek reprodukcióját és legitimációját szolgálta, addig a posztindusztriális fejlődési pályára való áttérés korában a kulturális tőkét a gazdasági váltja fel, ami a középosztály számára nyújt fel emelkedési lehetőséget.