Egyház és művelődés [antikvár]

Várszegi Asztrik A bencések ezer éve az oktató-nevelő munkában Magyarországon Az elmúlt ezer esztendőről szemeszternyit lehetne beszélni. Megpróbálom témámat főbb vonalaiban röviden összefoglalni. Ha a Pannonhalmához kötődő bencés rend történetét nézem, az elmúlt ezer esztendő a következő korszakokra osztható: 996-tól a Mohács utáni szakaszra. Óvatosan fogalmazok. Az 1580-as évek azok, amikor a konvent együttlétére és ittlétére még megfogható adataink vannak. Az ezt követő néhány évtized igen zavaros időszak. Pannonhalma végvárként létezik, többször cserél gazdát. A barokk korszak 1639-től 1786-ig tart. III. Ferdinánd oklevele megerősíti Pálffi Mátyást, hogy reorganizálja, újjászervezze a bencés rendet. 1786-ban II. József feloszlató rendelete tizenhat évre megszünteti a bencés életet. 1802 a legfontosabb évszám rendünk legújabbkori történetében. A rend működése visszaáll és 1802-től, nyugodtan mondható, hogy egységes, ám nem könnyű fejlődés és kibontakozás kezdődik 1948-50-ig. 1950-ben a diktatúra részleges feloszlatást jelent a rend számára, amely után Pannonhalma és Győr házaiban, (honi és külföldi) szétszórtságban tud létezni. 1990-es évek, elsősorban 1996, a mostani milleniumi év, ismét a változásoknak, a kihívásoknak az időszaka Pannonhalma, illetve a magyar bencés közösség életében. Ez az utóbbi néhány esztendő szinte minden korábbi kritikus mozzanatot újraél: intézményi reorganizáció, munkaterületeink, iskoláink átszervezése, időszerű lelkiszellemi megújulás múlt és jövő feszültségében.