Egyiptom és a hellenizmus [antikvár]

Részlet a könyvből: Amikor Nagy Sándor elindította seregeit a Perzsa Birodalom ellen, a régi Kelet már halott volt. Asszíria története a görögök számára Ninos és Semiramis legendájává zsugorodott, Babilónia nyelvét már épp úgy nem beszélte senki anyanyelve gyanánt, akár a szent nyelvvé vált ősi sumert. Az ősi Kelet új urai, a perzsák, új gondolatokat és formákat hoztak a régiek helyett. A történelem menetét évszázadokra a görögök és perzsák küzdelme határozta meg. S amikor a Perzsa Birodalom bukásával a harc a görögök javára dőlt el és a makedón fegyverek nyomán diadalútra indult a görög kultúra, a hellénizmus áradata ellenállhatatlanul ragadta magával a nemzeteket. Talán csak egy nép élt még ezekben a századokban a régiek közül, az, amely először alakult egységes nemzetté és létesített erős államot, még a Krisztus előtti negyedik évezred közepe táján, az egyiptomi. Egyiptom maga és a környező világ is tudatában voltak ennek a régiségnek, sőt ez a tényleges, tiszteletreméltó életkor mesés arányokba nőtt, a görögök tízezer évnél is többre becsülték az egyiptomi nép múltját és úgy tetszett nekik, hogy ezalatt a hosszú idő alatt változatlanul élt ez a titokzatos nemzet. Az egyiptomiak pedig mint örök gyermekekre néztek le a görögökre, kik között nincsen öreg, ahogyan az egyiptomi pap Solonnak mondta...