Embergyújtotta láng [antikvár]

Védőborítója enyhén karcos.
Ez a könyv egy tiszteletre méltó szerzőpáros jóvoltából kultúrtörténeti, szakmai és morális emlékezetünk része. A FŐGÁZ cégcsoport -jogelődeivel együtt - több mint ISO éve szolgálja fénnyel és meleggel a magyar főváros és agglomerációjának lakosságát. A pesti, budai, óbudai - később budapesti - ember számára ez a két különös érték, a fény és a meleg a biztonság jelképe, a mindenkori Gázművek dolgozói számára a szakszerű és igényes munka, a biztos megélhetés szimbóluma. Egyetlen logotípiába sűrítve: gázláng. „Embergyújtotta láng" - ezt a József Attila egyik „Töredék"-éből átemelt sort választottuk a kötet címének, mert úgy éreztük, hogy ez a beszédes cím elindítja az olvasót arra a különleges időutazásra, amelyre Székely András művészettörténész és Szelényi Károly fotóművész kíséri el az olvasót. Igen, azt hiszem a kísérő a jó szó a szerzőkre, mert láthatóan nem akarnak tudálékos túravezetők, kioktató idegenvezetők lenni. Csak jönnek mellettünk, ezen az időben és térben európai léptékű sátán, érezzük lépteik biztonságából, tekintetükből, hogy jó úton járunk. Szinte észrevétlenül odaböknek szakmatörténetünk alig ismert részleteire, közben jövőbe mutató utalásokat tesznek és félmondatokkal megfricskázzák a jelent is. Azt a jelent, "amely nem tud olyan magasztos lenni, mint a múlt, csak amolyan keddi, szerdai... A legfőbb baja a jelennek, hogy őbenne élni kell, méghozzá reggeltől estig - a tejvásárlástól az éjszakai emlékezésig... De nem baj, eljön az idő, mikor rehabilitálják szegény jelent." Legalább is Ancsel Éva szerint.